Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.
Már didergett az ősz,
ritkultak a lombok,
fagyos szél sodorta
a hulló virágszirmot.
ritkultak a lombok,
fagyos szél sodorta
a hulló virágszirmot.
Jánoska a rend őre,
most is készenlétben,
kémlelte a tájat,
mert ő mindig éber.
most is készenlétben,
kémlelte a tájat,
mert ő mindig éber.
Felfigyelt a zajra,
a tündér-laknál járva,
messzire hallatszott
Csinka szipogása.
a tündér-laknál járva,
messzire hallatszott
Csinka szipogása.
Bekopogott hozzá:
- Talán bizony baj van?
Segítek, ha tudok.-
s nyílt az ajtó halkan.
- Talán bizony baj van?
Segítek, ha tudok.-
s nyílt az ajtó halkan.
Reszketett a tündér,
- Hideg van és fázom,
lefagyott a lábam,
s nincsen nagy kabátom.
- Hideg van és fázom,
lefagyott a lábam,
s nincsen nagy kabátom.
Valamit tenni kell,
mégpedig sürgősen,
el is repült Jánoska
hómanóhoz sebesen.
mégpedig sürgősen,
el is repült Jánoska
hómanóhoz sebesen.
Hómanó még álmodott,
messzi havas tájról,
ijedten riadt fel
a hangos kopogástól.
messzi havas tájról,
ijedten riadt fel
a hangos kopogástól.
Baj van hómanócska
a tündérkénk fázik,
kéne egy cipőcske
és egy nagykabát is.
a tündérkénk fázik,
kéne egy cipőcske
és egy nagykabát is.
Hómanó töprengett,
bár nem sokáig,
ha hideg lel valakit,
minden perc számít.
bár nem sokáig,
ha hideg lel valakit,
minden perc számít.
Megyek rák apóhoz,
neki van ollója,
szab nekünk kabátot,
s készülhet majd csizma.
neki van ollója,
szab nekünk kabátot,
s készülhet majd csizma.
Megkérjük Pók apót,
mert csak ő tud varrni,
Csinkának lesz ruhája,
nem hagyjuk megfagyni.
mert csak ő tud varrni,
Csinkának lesz ruhája,
nem hagyjuk megfagyni.
Rák apó sietett,
az olló csattogott,
a mesteri szabó,
serényen dolgozott.
az olló csattogott,
a mesteri szabó,
serényen dolgozott.
Pók apó fonala,
pörgött szorgalmasan,
elkészült a kabátka,
s a lábbeli is gyorsan.
pörgött szorgalmasan,
elkészült a kabátka,
s a lábbeli is gyorsan.
Megörült a tündér
a meleg holmit látva,
hamar bele is bújt,
s megszűnt vacogása.
a meleg holmit látva,
hamar bele is bújt,
s megszűnt vacogása.
Kacagott a lányka,
pörgött és forgott,
ilyen szép holmit
talán sosem látott.
pörgött és forgott,
ilyen szép holmit
talán sosem látott.
Puha volt és meleg,
bizony már nem fázott,
hálás szívvel ölelte
a sok dolgos barátot.
bizony már nem fázott,
hálás szívvel ölelte
a sok dolgos barátot.
Alkony
Zagyi Gáborné
Illusztráció:Molnár Renáta
Zagyi Gáborné
Illusztráció:Molnár Renáta