Diókaland

Ébredt Misi Mókus
furcsa korgó hangra,
nem ijedt meg tőle,
ez csak a pocakja.

Nem rest, aki éhes,
ugrált ágról-ágra,
hamar rá is talált
a vén diófára.

Mennyi finom dió,
ami mind őt várja,
sajnálta ilyenkor,
nincsen övtáskája.

Hamarabb megtelne
otthon éléskamra,
ami a földre hull,
azt ugyan bánhatja.

Igyekeznie kell,
nincs idő henyélni,
ilyenkor kell tenni,
nem télen remélni.

Mérges itt a kutyus,
kicsit megtréfálta,
ledobott egy diót
pont a kobakjára.

Megtömte pocakját,
más így jóllakottan,
merészen gyűjtöget
az embernek sok van.

Amennyit csak tudott
hóna alá tömött,
majd intett az ebnek:
- Holnap újra jövök!

Zagyi Gáborné

Diósors

Csüngő, barkás virág,
tavalyi hajtáson,
apró, zöld gumócskák
a termő ágakon.

Érlelték évszakok
zöld héj oltalmában.
Nőtt és egyre duzzadt,
a fa lombsátrában.

Lassan feslő titok
megmutatja magát,
csonthéjas gyümölcsre
nem kell már a kabát.

A szél simogatja,
- Vártam a jöttödre!
Kicsusszan vakmerőn,
lehullik a földre,

A diót fölszedi,
megtöri kisgyerek,
markában lapulnak,
finom dióbelek.

Zagyi Gáborné

Kutyagondolatok...

 smile hangulatjel

Reggeli nyugalom
mindenki elrohant,
még kicsit bűvölöm
az égve hagyott villanyt.

Körbejárok mindent,
ülök itt is, ott is,
találtam a szék alatt
fél pár csíkos zoknit.

Minden követ ismerek,
ajtót és ablakot,
kár, hogy ki nem mehetek,
mondják, kicsi vagyok.

Üvegen át nézem,
a felhőket számolom,
lassan megy az idő
rám tör az unalom.

Belibben a képbe,
nyávogó borzalom.
Tűnés innen szőrmók!
Jól meg is ugatom.

Na még csak az kéne!
Buta macska uralom.
Bárcsak látná valaki,
most járna a jutalom.

Most már alszom egyet,
mert ma korán keltem,
míg nem jön a gazdi
kicsit visszafekszem...

Zagyi Gáborné
Alkony

Szívem csücske

Bűbájos teremtés, okos,
kicsi cserfes,
mindent meg tud magyarázni,
csak ritkán türelmes.
Minden most kell, azonnal,
nincs ideje várni,
túl sok az ismeretlen még,
utána kell járni.
Mindig nagyon siet, szalad,
ülni alig látom.
Kerget tücsköt, bogarakat,
bújócskát játszom.
Rettentően sok a dolga,
alig bírom szusszal.
Nehéz lépést tartani,
fájó lábaimmal.
Mégis boldogan lépem
a sürgető ütemet,
mert a szívem csücske,
ez az édes kisgyerek...

Alkony
Zagyi Gáborné

2013. 09

Unokám mosolya

Kacaj, amely
tisztán csengő,
lelkem fénye
élénkülő.

Édes gyöngyöm,
kicsi szívem,
nevetésed
csengő kincsem.

Minden mosoly
őrzött emlék,
értékeim
átszínezték.

Ajándék vagy,
különleges,
értelmet kap
tökéletes.

Nagymama kor
élet keret.
Feldíszíti,
szereteted.

Alkony
Zagyi Gáborné

Gyökér-falvi történetek X.rész hangos változat

Gyökér-falvi történetek X. rész A titokzatos hegy

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

A nyári nap sugara
beragyogta az erdőt,
mosolyogva űzte el
a tolakodó felhőt.

Csodás ez a reggel,
jóleső ébredés,
nyújtózott Ciripke.
- Micsoda napsütés!-

Kilépett az ajtón,
miközben ásított,
a tisztás közepén
furcsa dolgot látott.

Hatalmas kőtorlasz,
nagy és zöldesszürke.
- Tegnap még nem volt itt,
hogy került ez ide? -

Lassan körbejárta,
meg is kopogtatta.
- Tán az égből pottyant,
a különös szikla?-

Felköltött mindenkit,
hogy lássák a csodát,
Vizsgálta hómanó,
a kő furcsa titkát.

- A földből nőhetett -
közölte Jánoska.
- Inkább föntről esett -
motyogta Katica.

Bodobács megmászta.
- Messzire ellátni!
Napozót kellene
idefönt csinálni! -

Vittek is székeket,
s egy széles napernyőt,
került hozzá létra,
abból mindjárt kettőt.

Bizony elfáradtak,
mire elkészültek,
ki ide, ki oda,
kicsit lehevertek.

- Hozok limonádét!-
ugrott fel Ciripke,
fürgén le is mászott,
de tán jobban tette.

Megmozdult a kőtömb,
kicsit megremegett,
földrengés volt talán,
csakis az lehetett.

Aztán még egy újra,
majd meg is rázkódott,
a különös bucka
recsegett, ropogott.

Lábai is nőttek,
egy fej előbukkant,
életre kelt a kő,
majd egy nagyot szusszant!!

Lassan el is indult,
a tóhoz cammogott.
Nem szólt az egy szót sem,
csak a vízbe siklott

- Tudom már! Ez teknős!-
kiáltott hómanó.
Ámulva figyelték,
a tóban csobbanót.

Elmerült a teknős,
se híre, se hamva.
- El is nyelte a víz.-
szólalt meg Katica

- Elvitte a székem,
meg a napernyőmet.-
Ciripke nevetett:
- Nem csak a tiédet. -

Sokáig kacagtak,
a furcsa kalandon,
a teknős hátára
felépített strandon.

A nap is kuncogott.
Micsoda történet!
Meséli a szélnek,
s kíváncsi felhőknek.

Zagyi Gáborné
Illusztráció: Molnár Renáta

Cseppre csepp...

Ered csendben,
épphogy csöppen,
csak békésen, 
csak cseppekben.

Bár szemereg,
nem szendereg,
halkan fecseg
gyorsul, pereg.

Híznak, nőnek
eső szemek,
nem vétik el
az ütemet.

Már sűrűbben,
ütemesen,
lám,hogy lebben
eső köpeny.

Most már szakad,
s dalra fakad,
duzzad, halad
úton patak.

Zagyi Gáborné

Kicsi kóborló

Nyájban legelészett
ugri-bugri kecske,
először ízlelte,
milyen a füvecske.

Minden érdekelte,
csacska gyerekecske,
messzire csalta őt
huncut, tarka lepke.

Mire észbe kapott
rémülten mekegve,
nem tudta, merre jár,
mamáját kereste.

Vajon merre, merre?
Kéne friss tejecske.
Hogy talál most vissza,
csak sírt keseregve.

Búját megsajnálta
szelíd füstifecske.
- Gyere, kicsi, gyere!
Gyere! - csicseregte.

Könnyű volt a dolga,
a gida követte,
a kicsi kóborlót
így hazavezette.

Kecskemama hálás,
mert bizony kereste,
vígan simult hozzá
az ő szíve csücske.

                                                                 Zagyi Gáborné

Álommanó hangos változat

Álommanó

Halkan kopog álommanó :

az ajtódban topogok,

túl nehéz a hátizsákom,

sokáig nem maradok.

Siettem, hogy ideérjek,

üres kézzel nem jöttem

sok érdekes álmot hoztam,

mert raktáram végtelen.

Kicsiknek is nagyoknak is,

színes és varázslatos.

Tündér szőtte csillagfénnyel,

békességgel  átitatott.

Mi a szívednek kedves,

amire titokban vágysz,

válogass csak kedved szerint,

szinte mindent megtalálsz.

Vigyázz, mert egy rejtett zugban

megbújtak a rémesek,

de te azért ne félj tőlük,

mert kicsit sem veszélyesek.

Őrangyalod ott van veled,

ő a rendet vigyázza.

Legyen szép és békés álmod

a holnapi viszontlátásra.

Zagyi Gáborné

Gyökér-falvi történetek Xl. rész hangos változat

Gyökér-falvi történetek IX rész A szörnyecske

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Éjszakai útján járt
Jánoska a rend őre,
a tó partra ballagott,
vízi ellenőrzésre.

Megint sok a lim-lom,
amit a víz hozott,
de kincsekre bukkant,
amíg takarított.

Talált csorba bögrét,
félig törött lakatot,
lámpát, virágtartót,
páratlan papucsot.

Volt ott egy érdekes
furcsán kusza halom,
neki állt kibogozni.
Micsoda izgalom!

Ahogy leszedte róla
a rátapadt moszatot,
a különös kupacban
valaki sóhajtott.

Ijedten röppent arrébb
a rend bátor őre.
Talán szörnyet talált?
Villogott vészjelzője.

Megmozdult a valami,
csúnyácska volt szegény.
- Hogy kerültem ide
és mi ez a furcsa fény?

- Csak én világítok. -
közölte Jánoska.
- Azt hiszem a víz hozott,
ez itt Gyökérfalva.-

Megsajnálta a riadt,
zöld színű rémséget,
hiszen a varázserdő
mindenkinek ad menedéket.

Gyökér-lakba hazavitte,
szörnyecskéjét elaltatta,
gondoskodón betakarta,
csúfsága már nem zavarta.

Jánoskát a reggel
a tóparton érte,
igencsak elfáradt,
most már pihennie kéne.

Látta Bodobácsot,
messziről integetett,
- Gyorsan gyere Jánoska
nálad vajon ki lehet?-

- Itt találtam a víznél
azt a zöld szörnyecskét,
olyan kimerült volt,
hazavittem szegényt.

- Én nem szörnyet láttam,
egy csodás pillangót,
szerintem aludnod kéne,
az éjszaka hosszú volt.-

- Csak tudom mit láttam.-
dohogott Jánoska,
sietett haza,
Bodobács a nyomába.

A háza előtti padon
egy szépséges lepke,
de hová tűnt, hol lehet
a csúnyácska szörnyecske.

Mosolygott a pille
még, hogy ő szörnyecske,
errefelé nem tudják
miből lesz a lepke?

- Hiszen csak álca volt,
óvott, míg fejődtem,
most jött el az idő,
végre levethettem.-

Szivárvány színei
díszes szárnyaiban.
Rebbent az ég felé,
csodálták mindannyian!

Micsoda egy kaland,
nevetett rájuk a nap,
mert lám a valóságban
nem minden varázslat.

Zagyi Gáborné
Illusztráció:Molnár Renáta

Gyökér-falvi történetek Vlll. rész hangos változat

Gyökér-falvi történetek Vlll. rész A bűvös virág

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Ébredő nap fénye
színezte a fákat,
jótékony sugara
csupa derűt áraszt.

Élénken zöldülő
puha pázsit szőnyeg,
csábítanak illatok,
sziporkázó fények.

Csinka a kis tündér
ma mégis kedvetlen,
fel sem akart kelni,
csak búsult csendesen.

Bekopogott Katica
- Meghoztam a postát!
Meglepődve látta
a tündér bánatát.

Ott ült az ágyban
csendesen szipogva.
- Mi a baj? Mi történt?
Fáj valami Csinka?-

Csak a fejét rázta
- Most szomorú vagyok.-
Hiába minden kérdés.
szelíden hallgatott.

Mosolygott Katica
Ez rejtélyes eset.
- Van egy bűvös növény
mi segíthet neked.

Bánat virágnak hívjuk,
megőrzi a titkot.
Jobban leszel tőle,
ha neki elmondod.-

Nem mentek messzire
csak ide a tisztásra,
hol pompázott vidáman
egy kéklő harang forma.

- Most magadra hagylak,
meséld el neki mi bánt,
a virág meghallgat,
jobban leszel meglásd.-

Úgy tett, mintha menne,
de elbújt ügyesen,
egy levél alatt lapult
csendben, titok lesen.

Csinka szót fogadott,
tetszett neki a hely,
a csábítón illatos,
kéklő virágkehely.

- Tudod bűvös virág
ma van a szülinapom,
hiányzik az otthonom
ez az én nagy bánatom.

Anya csoda tortája,
a tündér pajtások,
a kedves köszöntők,
mókás butaságok.-

És csak mesélt, mesélt,
míg elnyomta az álom,
a bódító illat,
vitte álomszárnyon.

Hasát sütötte a nap,
amikor fölébredt,
nagyot nyújtózkodott,
a virágra nevetett

Ideje hazamenni,
és meg is éhezett,
már jobb volt a kedve,
szaporán lépkedett.

Lám az ajtó nyitva.
Tán úgy felejtette?
Meg is rémült kicsit,
a kulcsot elvesztette?

No csak óvatosan...
majd lassan belépett.
MEGLEPETÉS! kiáltották
a hívatlan vendégek.

Ott volt mindenki,
egész gyökérfalva,
az asztal közepén
egy szép, kerek torta!

Boldog Szülinapot!
Mindenki kacagott
a meglepett tündér,
csak úgy ragyogott!

Ajándékot is kapott
volt ott mindenféle
mindenkit megölelt
kedvesen cserébe.

Micsoda nap!
Micsoda barátok!
Még a nap is mosolygott,
kívánva :Sok boldogságot!

Zagyi Gáborné
Illisztráció:Molnár Renáta

Gyökér-falvi történetek Vll. rész hangos változat

Gyökér-falvi történetek Vll. rész Tavaszi kaland

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Gyönyörű reggel volt
fényesen ragyogott,
föléledt az erdő
kikelet mosolyog.

Felriadt Manócska
Hómanót nem látja,
a fények játéka
ajtóhoz csábítja.

Nehezen, de nyílik,
ki is oson rajta,
gondolta elindul
felfedező útra.

Fénylőn kéklő égbolt,
jóleső napsütés,
rügy pattan ágon
tavaszi ébredés.

Csivitelő madarak
kezdődött a koncert,
most a varázstisztás
kéklő virágoskert.

Mindenütt ibolya
csodálatos illat,
itt-ott gyöngyvirág
vidáman kacsingat.

Méhecskék röpködtek
kezdődik a munka,
ráfér már a mozgás
dermedt szárnyaikra.

Aprócska Manócska
még sosem látott ilyet,
ez az első tavasza,
az első kikelet.

Ballagott az úton
merre lába vitte,
hogy kicsit eltévedt
bizony nem figyelte.

Ezalatt hómanó
hogy eltűnt észrevette,
segítséget hívott,
hogy manót megkeresse,

Bodobács a tűzoltó,
Jánoska a rend őre,
így indultak hárman
az erdő mélyébe.

Elbújt a napocska
zord felhők mögött,
a szél is feltámadt
játszott a fák között.

Eleredt az eső,
Manócska megijedt,
Most aztán mi lesz?
Hová keveredett?

Talált egy elhagyott
üres csigaházat,
legalább nem ázott
a ruhája is száradt.

- Hahó manócska, hahó!-
az erdő visszhangzott,
egy üres csigaházból
sírás hallatszott...

- Hüppögő csigaház? -
Micsoda furcsaság...
- Van itt valaki? -
nézett be Bodobács.

- Meg van Manócska!-
derültek az arcok,
a könny is felszáradt
kicsi Manó boldog.

Előbújt a nap is
már újra mosolygott,
jó utat kívánt,
vidám, szép napot!

Zagyi Gáborné
illusztráció:Molnár Renáta

Vendégek hangos változat

Vendégek

Jólesőn nyújtózik a reggel ébredőn,
az ablakhoz csal csábító színekkel.
Mosolyt csal arcomra az őszi varázs,
a csillanó nap fénye megtelik élettel.

Reccsenő hangok az öreg diófán,
surranó bolyhos, vörös foltok ,
az ágak hegyén maradt diót gyűjtik,
szorgalmasan, édes kicsi mókusok...

Lenyűgöz a látvány, csak ámulok,
visszatartott lélegzettel állok.
Figyelem a vékony, leheletnyi ágon
egyensúlyozó, fürge társaságot.

Eszembe jut a fényképezőgép,
nyúlok is érte, abban a pillanatban,
de az akku vészesen villog, lemerült
régen volt már használatban...

Észrevettek..., nem mozdulnak,
én őket..., ők engem néznek,
csak a farkuk egyensúlyoz
miközben, kíváncsin fürkésznek.

Végül a kutyus riasztotta meg
a már így is riadt társaságot,
hangos ricsajjal jelezte,
ő velük nem köt barátságot...

Mintha ott sem lettek volna,
egy szempillantás alatt eltűntek.
Nem maradt egyéb se utánuk, csak
a ringó ág, s rezzenő falevelek...

Zagyi Gáborné

Gyökér-falvi történetek lV. V. Vl. rész

Gyökér-falvi történetek Vl. rész Hómanó Karácsonya

Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Karácsony este van
fenyőfája díszes,
mit a csillag hozott
fényes, ünnepélyes.

Kalácsot majszolva
üldögélt magában,
kicsit szomorúan
békés kuckójában.

A csöndes egyedüllét
sokáig nem tartott,
valaki az ajtón
aprókat koppantott.

Gyorsan kinyitotta,
de nem látott senkit,
vajon ki lehetett,
valaki tréfálkozik?

Bezárta az ajtót
visszaült a székbe,
ám újra kopogtatnak,
- A huncut mindensége!!! -

Megint odaballag
és az ajtót nyitja,
nem lát sehol senkit…
Talán rosszul hallja.

Ahogy jobban megnézi
aprócska lábnyomok
a fásládáig vezettek,
majd hirtelen elfogyott...

Nem ijedt meg Hómanó
benézett a ládába,
egy apró manógyerek
kuksolt a ládafiába.

Fázott a csöppség
csak úgy reszketett,
hómanócska fölemelte
a kicsi manógyereket.

Bevitte a meleg lak-ba,
takaróba becsavarta,
melengette, megetette,
kedves szóval édesgette.

- Eltévedt - gondolta,
- Szegény kicsi árva,
amíg meg nem találják,
majd vigyázok rája. -

Mese, mesét követett,
a kalács is elfogyott,
a vidám manógyerek
nagyokat ásított...

- Tudok altatót is -
nevetett hómanó,
s már dúdolta halkan
a kedves manóaltatót.

Csilingeltek hozzá
a fán fénylő csillagok,
az apró csengettyűk is
ismerték a dallamot.

Szendergett is édesen
a csöppnyi kóborló,
- Mint egy kicsi angyal -
mosolygott Hómanó.

Figyelte őket a fenyő,
s mesésen ragyogva súgta:
Békés, Boldog Karácsonyt
Hómanó, és kicsi Manócska!!!

Zagyi Gáborné
Illusztráció:Molnár Renáta

Gyökér-falvi történetek V. rész Hómanó és a Karácsony csillaga

Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Hómanócska várta már
szerette a karácsonyt
az ünnep lehelete,
melegséget varázsolt.

Kopogtak az ajtón
vendége érkezett,
Csinka volt a tündér,
ám nagyon sietett.

Baj van hómanócska,
de nem is akármilyen
a karácsonyi csillag
itt a földön hever!!

Kiszaladt a manó.
A csillag a hóban!
Sisteregve izzott
már épp kialvóban.

Nehéz volt a csillag,
de gyorsan fölemelte,
bevitte a gyökér-lakba,
hogy megmelengesse.

Föléledt a csillag
hangosan szipogott
- Vissza kell jutnom,
mert bizony kikapok.-

Hómanócska hőálló
tarisznyába tette
és elindult hősiesen
az erdő rengetegbe.

Talált egy nagy fenyőt
nem is olyan messze
mászott egész nap,
hogy a tetejébe tegye!

Onnan a kis csillag
felröppent az égre,
megmenekült a Karácsony,
nincsen már veszélybe.

Elfáradt a Hómanó
alig, hogy pihegett,
nem csoda szegényke,
mert nagyon sietett.

Akkor döbbent rá
neki nincsen fája
az idén nem díszített,
idő nem volt rája.

Milyen a Karácsony
Karácsonyfa nélkül,
szomorúan üldögélt,
míg az ablak rezdült.

A karácsony csillaga
nézett be hozzája,
egy szépséges fenyőt,
varázsolt a szobába.

Drága Hómanócska,
hoztam hálás szívvel,
Békés, Boldog Karácsonyt!
Sok sok szeretettel!

Zagyi Gáborné
Illusztláció: Molnár Renáta

Gyökér-falvi történetek: lV. rész Hómanó Mikulása

Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Nagy bánata van idén
szegény Hómanónak,
egy szál hó sem esett
a földre takarónak.

Csak az eső szemereg
minden nyirkos ködös
az ablaka csupa pára,
s egyfolytában köhög.

Száraz hidegre vágyik
roppanó friss hóra,
lassan itt a Karácsony is
tán megjön végszóra.

Mindennap előbújik
kémlelni az eget,
szomorúan visszaballag,
hogy még alszik egyet.

Álmodott a havas tájról,
hóembert is épített
a jó öreg mikulásról,
ki a hóesésben lépkedett.

Eközben a télapóka
áthajtott a táj fölött,
érezte a kívánságot
segít neki, úgy döntött.

Megrázta a hószakállát
a sok hópihe röpködött,
belepte a szürke tájat
mi hófehérbe öltözött.

Mosolyogva tovalibbent
szarvas szánján jó apó,
fog örülni Hómanócska
az ajándéka csudajó.

Reggel, ahogy szeme nyílik
nagyot nézett Hómanó,
az ablaka jégvirágos
és minden csupa-csupa hó!

Kacag és hempereg
már a füle is havas,
dehogy bánja a hideget
olyan régen látott havat!

Tudja ő, hogy nem véletlen!
Mert bizony ma van Mikulás!
A csizmája is tele hóval,
ajándéknál így szokás.

Köszönöm jó Télapóka!
Hálás szívvel integet.
Siet mert most sok a dolga,
Viszont látásra gyerekek!!