2015. szeptember 4., péntek

Gyökér-falvi történetek X. rész A titokzatos hegy


Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
A nyári nap sugara
beragyogta az erdőt,
mosolyogva űzte el
a tolakodó felhőt.
Csodás ez a reggel,
jóleső ébredés,
nyújtózott Ciripke.
- Micsoda napsütés!-
Kilépett az ajtón,
miközben ásított,
a tisztás közepén
furcsa dolgot látott.
Hatalmas kőtorlasz,
nagy és zöldesszürke.
- Tegnap még nem volt itt,
hogy került ez ide? -
Lassan körbejárta,
meg is kopogtatta.
- Tán az égből pottyant,
a különös szikla?-
Felköltött mindenkit,
hogy lássák a csodát,
Vizsgálta hómanó,
a kő furcsa titkát.
- A földből nőhetett -
közölte Jánoska.
- Inkább föntről esett -
motyogta Katica.
Bodobács megmászta.
- Messzire ellátni!
Napozót kellene
idefönt csinálni! -
Vittek is székeket,
s egy széles napernyőt,
került hozzá létra,
abból mindjárt kettőt.
Bizony elfáradtak,
mire elkészültek,
ki ide, ki oda,
kicsit lehevertek.
- Hozok limonádét!-
ugrott fel Ciripke,
fürgén le is mászott,
de tán jobban tette.
Megmozdult a kőtömb,
kicsit megremegett,
földrengés volt talán,
csakis az lehetett.
Aztán még egy újra,
majd meg is rázkódott,
a különös bucka
recsegett, ropogott.
Lábai is nőttek,
egy fej előbukkant,
életre kelt a kő,
majd egy nagyot szusszant!!
Lassan el is indult,
a tóhoz cammogott.
Nem szólt az egy szót sem,
csak a vízbe siklott
- Tudom már! Ez teknős!-
kiáltott hómanó.
Ámulva figyelték,
a tóban csobbanót.
Elmerült a teknős,
se híre, se hamva.
- El is nyelte a víz.-
szólalt meg Katica
- Elvitte a székem,
meg a napernyőmet.-
Ciripke nevetett:
- Nem csak a tiédet. -
Sokáig kacagtak,
a furcsa kalandon,
a teknős hátára
felépített strandon.
A nap is kuncogott.
Micsoda történet!
Meséli a szélnek,
s kíváncsi felhőknek.
Zagyi Gáborné
Illusztráció: Molnár Renáta