Nagy feladat volt ez ,
sokáig csöndben lenni,
csak ülni a tóparton,
kapásjelzőt lesni.
Néha futottam egyet,
mert elzsibbadt a lábam,
s jókat hemperegtem
a fák hűs árnyékában.
Sokat nevettünk együtt
míg a halamra vártam,
mert apa rám is figyelt,
míg a botra vigyáztam.
Rafináltak a halak,
leették a kukacot,
újra kellett csalizni,
dobtam etetőanyagot.
Egyszer mellé sikerült smile hangulatjel
beröpült a nádasba,
ijesztő ricsajt csapott
egy rémült vadkacsa.
Suhogott a horgászbot,
feszült a damil rajta,
csattant az etetőkosár,
Jó dobás! Apa megmondta smile hangulatjel
Mocorogni kezdett a
kapásjelző karika,
gyorsan kaptam a botot,
a halam egyre húzta.
Fárasztottam kicsit,
gondoltam így könnyebb,
apa is így szokta,
mert így sokkal bölcsebb...
Nem mondom, nehéz volt,
megsúgom: segített apa.
Komoly zsákmánnyal megy
haza, az ő büszke fia.
Apának is megakadt,
övé kicsit nagyobb,
de hogy, ha megnövök,
én hatalmasat fogok!!!!
Zagyi Gáborné
/hét éves unokám kis Tamás első hala/
2014 október
