Az óvoda ablakában..

Integet, ameddig csak lát,

mindennapos elszakadás,
látom csillogó szemeken
tudja, jövök majd, szeretem.

Mindig elérzékenyülök,
s szívem hangosan dübörög.
Már nem sír, mint eleinte,
biztat mosolya, őszinte.

Édes kincsem, boldogságom
visszaintek, amíg látom.
Óvodásom, kicsi gyerek,
jövök hamar, majd sietek.

/A reggel érzékeny napszak,
meséli óvoda ablak.
Könnyes sóhaj, intő kezek,
nyomot hagynak leheletek./

Zagyi Gáborné
/Ahogyan megéltem én is egykor...smile hangulatjel /