Gyökérfalvi történetek XI.rész: Az esőtündér szárnya

Izzott a levegő
nyár van gyökérfalván.
Régen esett eső 
siralmas a látvány.

Fakuló levelek,
hervadó virágok,
ilyen forróságot
Rák apó sem látott.

Csökken a víz szintje
az erdei tóban,
Rák apó pihegett
a vízi kunyhóban.

Néha előmászott
az eget kémlelve
az apadó tavat
aggódva figyelte.

Mi lesz, ha kiszárad,
hol lel majd otthonra,
mikor itt becsülik,
mindig akad munka.

Ahogy búslakodott
észrevett egy nyomot,
ici-pici láb volt...
- Kié ?- gondolkodott.

Egy fűzfa aljában,
rátalált, ki hagyta,
egy tündér üldögélt,
búsan szomorkodva.

Ráköszönt apóka,
- Szép napot kedveském!
Megijedt a tündér.
- Nincs baj, tőlem ne félj!

- Dehogy nincs jó apó,
elszakadt a szárnyam,
így nem jutok haza,
sírok egyfolytában.

Ott lakom én messze,
túl a szivárványon.
Vajon édesanyám
valaha még látom?

- Ne sírj kicsi lányka
van tűm, cérnám, olló,
lesz majd másik szárnyad,
Rák apó jó szabó.

Lepke hullott szárnya,
akad itt a parton,
méretre kiszabjuk.
gyorsan meg is varrom.

Csattogott az olló
dolgozott a szabó,
jobb lett, mint a régi,
rá adta Rák apó.

Hálás volt a tündér
gyorsan tova röppent,
apó tovább búsult
a víz apadt, csökkent.

Épp aludni készült,
kopogást hallani,
- Rák apót keresem!
kiabált valaki.

Elámult apóka
a szép jövevényen,
ezüstben csillogó,
szépséges tündéren.

- Jó estét Rák apó!
Esőtündér vagyok.
A szivárványon túl
felhőket uralok.

Hálásszívvel jöttem
lányom hazajutott,
és mert segítettél
ajándékot adok.

Teljesítem vágyad
kívánhatsz akármit.
Álmélkodott apó.
- Hiszen épp volna mit.

Van is kívánságom
nem is akármilyen,
csak az eső essen
aszály sose legyen.

Bólintott a tündér,
de el is tűnt nyomban,
legyintett Rák apó,
- Ezt is csak álmodtam.

Kiáltásra ébredt,
- Hurrá!! De jó, de jó!!
Kimászott vackából,
s elámult Rák apó.

Szakadt az eső, s mindenki
boldogan táncolt, ujjongott.
Felfrissült végre az erdő
éledtek fák és virágok.

Micsoda különös titok!
Rák apó büszkén somolyog,
s mintha valaki intene
ott, ahol szivárvány ragyog.

Zagyi Gáborné