Nagy útra indult,
kis kosár kezébe.
Meg kéne tudnia,
hol van a világ vége.
Kosarába pakolta,
ami nagyon fontos,
a kedvenc babáját,
s nyuszit a bozontost.
Kell még egy kis süti
és alma is az útra,
miután elkészült,
kezdődhet a túra.
Csöndben nyílt az ajtó,
senki meg ne hallja,
hamar véget érne
az ő nagy kalandja.
Az udvaron a cica
nyomába szegődik,
társa is akadt,
ez jól kezdődik.
Tarka lepkék szállnak
a virágos kertben,
megáll, mert szépek
csodálta önfeledten.
Aztán észbe kapott,
hogy neki doga van,
hova is készült
ilyen nagy titokban.
Megtorpant a kapuban,
merre is induljon.
Hol is az a világ vége
talán árkon-bokron?
Leült a kispadra,
kosár az ölébe,
bizony megéhezett,
a nagy sietségbe.
Előkerült a süti,
gyorsan elmajszolta,
de azután szomjas lett,
jöhet rá az alma.
Gondolkodik erősen,
most aztán mi legyen,
az uzsonna elfogyott
tovább minek menjen.
Várhat még egy kicsit
az a világ vége,
meg amúgy is elfáradt
a hősiességbe.
Inkább megkéri anyát,
mutassa meg merre van,
nem megy ő már sehova
éhesen meg álmosan.
Zagyi Gáborné
