Csinka levelei. 2. rész :A méhek.

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.

Posta galamb szállt az égen,
Katica mint mindig, várta.
Ma reggel is korán kelt fel
a falu serény postása.

Nem sok levél érkezett ma,
mégis felcsillant a szeme.
Lám egy ismerős boríték,
benne Csinka üzenete!

Félreverte a harangot,
cseng gyökérfalván riadó.
Bim-bam!! Most végre kiderült
a harangvirág mire jó.

Futva jött itt minden lakó,
hogy tán kigyulladt  a posta.
- Nincs  baj - nevetett Katica
a levelet lobogtatva.

Körbeülte a társaság,
Katica int. - Hozzáfogok.-
még a nap is bekukucskált,
- Hamar, mert kíváncsi vagyok.

- Drága, kedves barátaim
írok, amíg megpihenek,
elmesélem, hogy mi történt,
szép napom volt, fergeteges.

Jó sokat repültem már,
erősek a szárnyaim,
olyan sok szépet láttam,
gyökérfalva határain.

Hamar elzsibbadt a kezem,
le is esett a kosaram.
Már azt hittem minden oda,
még sírtam is bánatomban.

Méhecskék jöttek, kedvesek.
Mircsi és Matyus. Ők ikrek.
Megtalálták a kosaram,
minden holmit összeszedtek.

Voltam náluk a méhkasban.
Hű, hogy ott milyen sok a méh!
Virágport is gyűjtögettem,
tudjátok abból lesz a méz.

Van nekik egy királynőjük,
még ajándékot is adott.
Egy csuprocska finom mézzel,
köszönte a szolgálatot.

Vigyázok rá, haza viszem
kosárkámba beletettem.
Egy övet is adtak hozzá
a magasból le ne ejtsem.

Ami történt. Tanulságos. 
Minni most már megágyazott,
elköszönök barátaim,
álmos is, fáradt is vagyok.

Holnap reggel tovább megyek,
de majd újra jelentkezem.
Sok ölelés üdvözlettel!
Küldöm hozzá szeretetem!!

Ilona Zagyi Gáborné