Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Virágokat locsolt
Lenke a legyecske,
büszkén igazgatta,
díszes cserepekbe.
Régóta gyűjtötte,
volt már mindenféle,
színes virágözön,
hátul kiskertjébe.
Csendült a harangvirág.
Ma is levél érkezett!
Letette a kannáját
a postára sietett.
Katica felbontotta
a várva várt levelet,
már épp olvasni kezdte
Lenke jókor érkezett.
Kedves barátaim!
Mindenkit köszöntök.
Nehéz napom volt ma,
de mégis örülök.
A varázsvessző nagyon jó,
így tudom, hogy merre menjek,
hatalmas nagy ez az erdő,
de már el nem tévedhetek.
Minden ajándékom hasznos,
hamar igénybe is vettem,
kicsit figyelmetlen voltam
borzasztó csapdába estem.
Nagyon fáradt voltam már
ezért nem vettem észre,
bár villogott a vesszőm
veszélyt mutató jelzése.
Volt egy hatalmas pókháló
a fák közé kifeszítve,
óriás pók pöffeszkedett
pontosan a közepében.
Nem olyan volt mint Pókapó,
haragos, ijesztőn mérges.
Fennakadtam a hálóján,
leírni is szörnyűséges.
Eszembe jutott a csengő,
a pók egyre közeledett,
megráztam a kis harangot,
csilingelt, messzire csengett.
Erdőtündér ott termett,
nem telt el egy pillanat,
már csak annyit éreztem,
hogy a háló elszakadt.
Szabad voltam megint,
a tündér leszidott,
az erdő veszélyes.
Ennyit én is tudok.
Még jó, hogy itt volt dolga,
éppen a közelemben,
reszkettem is sokáig,
annyira megijedtem.
Nem engedett tovább
- Pihenned kell!- mondta.
Elhozott magával
Fagyöngy falvára.
Hű, hogy milyen szépséges,
olyan, mint egy palota!
Itt sok-sok tündér lakik
ez, egy varázs tanoda!
Ha látnátok mekkora,
annyi itt a tanterem
és a sokféle bűbáj,
nagyon tetszik ez nekem!
Van tábla és színes kréta,
sőt még festeni is lehet,
megtanultam harmatcseppből
ágakra fűzni gyöngyöket.
Olyan szívesen maradnék
ülnék az iskolapadban,
olyasmit is tanulhatnék,
amit láttam álmaimban.
Fűben, fában tudomány van,
gyógyítás és okos dolog,
tündérnek lenni nagyszerű,
csak én még keveset tudok.
Megígértem visszajövök,
ha majd anyát megtaláltam,
okos tündér lesz belőlem
itt, ebben az iskolában.
Ma még kicsit pihengetek
holnap pedig tovább megyek,
a varázsvesszőm azt jelzi,
nemsokára hazaérek.
Hiányoztok ti is nagyon,
küldök sok-sok szeretetet,
minden kedves barátomat
gondolatban megölelek.
Elégedett mosolyok,
lám a nap is, úgy ragyog.
Integet a felhőknek.
- Mindenkinek szép napot!
Ilona Zagyi Gáborné
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Virágokat locsolt
Lenke a legyecske,
büszkén igazgatta,
díszes cserepekbe.
Régóta gyűjtötte,
volt már mindenféle,
színes virágözön,
hátul kiskertjébe.
Csendült a harangvirág.
Ma is levél érkezett!
Letette a kannáját
a postára sietett.
Katica felbontotta
a várva várt levelet,
már épp olvasni kezdte
Lenke jókor érkezett.
Kedves barátaim!
Mindenkit köszöntök.
Nehéz napom volt ma,
de mégis örülök.
A varázsvessző nagyon jó,
így tudom, hogy merre menjek,
hatalmas nagy ez az erdő,
de már el nem tévedhetek.
Minden ajándékom hasznos,
hamar igénybe is vettem,
kicsit figyelmetlen voltam
borzasztó csapdába estem.
Nagyon fáradt voltam már
ezért nem vettem észre,
bár villogott a vesszőm
veszélyt mutató jelzése.
Volt egy hatalmas pókháló
a fák közé kifeszítve,
óriás pók pöffeszkedett
pontosan a közepében.
Nem olyan volt mint Pókapó,
haragos, ijesztőn mérges.
Fennakadtam a hálóján,
leírni is szörnyűséges.
Eszembe jutott a csengő,
a pók egyre közeledett,
megráztam a kis harangot,
csilingelt, messzire csengett.
Erdőtündér ott termett,
nem telt el egy pillanat,
már csak annyit éreztem,
hogy a háló elszakadt.
Szabad voltam megint,
a tündér leszidott,
az erdő veszélyes.
Ennyit én is tudok.
Még jó, hogy itt volt dolga,
éppen a közelemben,
reszkettem is sokáig,
annyira megijedtem.
Nem engedett tovább
- Pihenned kell!- mondta.
Elhozott magával
Fagyöngy falvára.
Hű, hogy milyen szépséges,
olyan, mint egy palota!
Itt sok-sok tündér lakik
ez, egy varázs tanoda!
Ha látnátok mekkora,
annyi itt a tanterem
és a sokféle bűbáj,
nagyon tetszik ez nekem!
Van tábla és színes kréta,
sőt még festeni is lehet,
megtanultam harmatcseppből
ágakra fűzni gyöngyöket.
Olyan szívesen maradnék
ülnék az iskolapadban,
olyasmit is tanulhatnék,
amit láttam álmaimban.
Fűben, fában tudomány van,
gyógyítás és okos dolog,
tündérnek lenni nagyszerű,
csak én még keveset tudok.
Megígértem visszajövök,
ha majd anyát megtaláltam,
okos tündér lesz belőlem
itt, ebben az iskolában.
Ma még kicsit pihengetek
holnap pedig tovább megyek,
a varázsvesszőm azt jelzi,
nemsokára hazaérek.
Hiányoztok ti is nagyon,
küldök sok-sok szeretetet,
minden kedves barátomat
gondolatban megölelek.
Elégedett mosolyok,
lám a nap is, úgy ragyog.
Integet a felhőknek.
- Mindenkinek szép napot!
Ilona Zagyi Gáborné
