2015. november 20., péntek

Csinka lV. levele: Az erdő tündér ajándéka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Jánoska a rend őre
a tó fölött repkedett,
talán éppen helyszínelt,
bár az eső csepegett.

A vízen egy méretes
furcsa doboz lebegett.
Gondolkozott Jánoska
- Vajon ez itt mi lehet? 

Megcsendült a harangvirág.
Megjött Csinka új levele!
Várhat itt még ez a doboz,
s röpült is a posta fele.

Katica kibontotta
a várva várt levelet.
Jánoska is betoppant.
-Pszt - intették a többiek.

Drága kedves barátaim!
Most egy kicsit megpihenek.
Csuda dolog történt velem,
elmesélem, figyeljetek.

Röpültem szinte egész nap,
szépséges tájakat láttam,
csodás sziklákat, falvakat,
itt-ott meg is álltam .

Élnek erre tündérek,
olyan erdei félék,
bájosak és aprócskák,
ám mindegyikük félénk.

A ruhájuk zöld színű,
a cipőcskéjük szintén.
Zöld pöttyös kendőcskében
ülnek a virág peremén.

A kuckójuk varázslatos
ágyacskájuk puha moha,
kedvesek és mosolygósak,
varázslatuk csupa csuda.

Itt minden kicsi manócska
erdőtündér hírszerzője,
mert mindegyik apróságnak
van egy pici csengőcskéje.

Egész nap az erdőt járják,
mindenre odafigyelnek.
Színe legyen a virágnak,
és a magok kikeljenek.

A gomba is szaporodjon,
legyen egy szép nagy kalapja,
s ahová a nap nem süt be,
piros legyen a szamóca.

Hogyan is találtam rájuk?
Őket bárki nem láthatja,
az egyik kicsi társukat
rabul ejtette egy csapda.

Ijesztő  egy növény volt
olyan nagy, szúrós féle,
véletlenül bent ragadt,
a virág belsejébe.

Én pont ott üldögéltem,
eszegettem a mézet,
amikor  meg hallottam 
a csöngető csöppséget.

A csengőjük azért van,
jelezni a tündérnek,
ha kell valamit tenni,
vagy, ha bajba kerülnek.

Sikerült szétfeszítenem,
a nehéz, szúrós szirmokat,
de éles volt a tüskéje 
jól megszúrta az arcomat.

Az erdőtündér hálás volt,
meggyógyította a sebet,
kívánjak valamit mondta,
s ő teljesíti, ha lehet.

Elmeséltem  történetem
és azt, hogy most hová tartok,
hogy haza szeretnék jutni,
hogy merre, adjon tanácsot.

Mosolyogva bólogatott.
Kaptam tőle varázsvesszőt,
ami az utat mutatja,
meg egy ici-pici csengőt.

Ha helyes az irány, fehér,
ha rossz piros lesz a fénye,
s ha segítségre szorulok
jön, repül a  csengetésre.

Most még náluk pihenek,
holnap tovább indulok.
Szerető ölelésem !!
Írok, amint tudok!

 Ilona Zagyi Gáborné