Nyuszi a zsebemben.

Szeretek a réten járni,
annyi mindent lehet látni.
Szedni sok szép vadvirágot,
egy csokornyi vidámságot.

Nem messze egy patak csobog,
inni jönnek a szarvasok.
Büszke gólya a távolban,
békára les a nádasban.

Mennyi lepke! Tarkák, szépek.
Egy hőscincér. Rá ne lépjek.
Pókhálókban kövér pókok.
Ni, ott bújik el egy pocok.

Kering a magasban vércse.
Tán valamit lelt ebédre.
Odamegyek és figyelek.
Fűcsomóban nyuszi remeg.

Még csak egy kis nyuszigyerek,
nem is fut el. Talán beteg.
Reszket, ahogy közel megyek,
félve lapul. Megvédelek!

Prüszköl, ahogy felemelem,
végigkarmolja a kezem.
Meg van a baj! Fáj a lába,
ezért került itt csapdába.

Kicsi szíve csak úgy dobog,
simogatom, barátkozok.
Nem megy az ám ilyen könnyen!
Kapálózik, mert fél tőlem!

Mély a zsebem, beleteszem,
belesimul, bújik csöndben.
Gyere pajti hazaviszlek.
nem hagylak itt a vércsének.

El is repül, lehet mérges,
máshol keres eleséget.
Biztonságban a védencem,
kicsi nyuszi a zsebemben.

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

Pele-hon

smile hangulatjel

Falban fészek. Egy menedék.
Élnek benne szürke pelék.
Jómódban és biztonságban,
padlásomon, pelevárban.

Hozzányúlni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.
Prüszköl, harap, foga éles,
pele-honra nagyon kényes.

Folyton bővül. Tettre készek.
szobát rágnak, ha nem férnek.
Tágas a tér, széles padlás,
jól elkerülik a macskát.

Eleség is akad bőven,
a kertünkben s az erdőben.
Szorgalmasak nincsen szünet,
egész őszig tar a szüret.

Két nagy fámon van sok dió,
s terebélyes a mogyoró.
sok a kosztos a rokonság,
Mókus viszi maradékát.

Nappal alvás, este rumli,
a padlásom életteli.
Viháncol sok pelegyerek.
Pelemama visít. Csendet!

Mire való verekedni!
Rossz gyereknek nem jár semmi!
Nagy a család. Összetartja.
Aki lusta, összeszidja.

Sorakozó! Vár a munka!
Irány ki a villanydrótra!
A vékony híd csak úgy rezeg!
Pele lába sose remeg.

Olyan mint egy akrobata,
van már benne gyakorlata.
Kutyám mérges, ugat, csahol.
Nem figyel rá, diót pakol.

Pelepapa ügyel arra,
megteljen az éléskamra.
Ingajárat oda-vissza,
szorgalom a jómód titka.

Tart a munka egész őszig,
jó a termés alig győzik.
Puha háncs és pihe gyűjtés,
télre kell a vacok bélés.

Rosszul alszik és mocorog,
hogyha fázik, foga vacog.
Békés csend, ha jó a kuckó,
alszik minden pelelurkó .

Hónapokig nyugodt álom,
csoda -e, hogy nagyon várom.
Füldugó sem kell éjjelre,
jót alszunk a téli csendben.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Papírsárkányom

Lassan engedem,
keblére fektetem,
míg magához öleli.

Táncolva lebeg,
mosolyog, integet,
s a szél magával viszi.

Micsoda látvány!
Büszke papírsárkány.
Futok vele, itt hagyna.

Lágyan emeli,
a kedvét keresi,
s felhőknek bemutatja.

Feszül a zsineg
Bejárják az eget,
s, ha ráun, visszahozza.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Példakép

Farsangi mulatság

smile hangulatjel

Sok a tündér és a herceg.
Farkas, vadász együtt henceg.
Köszöntik a teliholdat,
elűznek ma bajt és rosszat.

Farsangi fánk friss és meleg,
eszik rémek, szörnyetegek.
Mesehősök táncot ropnak,
vastaps jár a bohócoknak.

Kacagnak és kezet fognak,
nincs itt helye bú-bánatnak.
Tombola és zsákbamacska
apró játék, falovacska.

Zene-bona, dínom-dánom,
jókedv pózol gólyalábon.
Minden gyerek elégedett,
telet űzni, csak így lehet.

Zagyi Gáborné

Csinka levelei VIII. rész. A tűz

Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén.
Aprónép éldegélt,
gyökér-lakban békén.

Melegen sütött a nap,
békésnek tűnt az erdő,
gyökér-falvát belepte
egy gomolygó, füst felhő.

A tópart felől jött,
egyre jobban terjedt.
Elérte a postát
és a konyha kertet.

- Tűz van! Mindenki ide! -
kiabálta Jánoska.
- Gyorsan el kell oltanunk,
mert kigyullad a posta!

Összeszaladtak a lakók.
Hoztak vödröt, kannát, kancsót.
Bodobács meg előhozta
az új tűzoltóautót.

Mintha sose lett volna,
eloltották a tüzet.
Bodobács kíváncsi volt,
hogy a láng, honnan eredt.

Füstös, kormos üvegcserép
hevert a lucskos hamuban.
- Túlhevült a forró napon,
ettől lett tűz a faluban.

Megjelent a posta galamb.
- Meghoztam a leveleket.
Hát itt meg mi történt,
mitől kormos a kezetek?

Tüzet oltottunk mi mind,
de vége,  szerencsére. -
hogy mi és hogyan történt,
Bodobács elmesélte.

Majd leültek a padra,
hiszen itt az üzenet.
Felbontotta Katica
az ismerős levelet.

Drága kedves barátaim.
Köszöntelek benneteket.
Gondolatban most mindenkit
egyenként is megölelek.

Csodálatos volt a bál,
a hangverseny is mesés,
csak ámultam, bámultam,
és csodáltam a zenét.

Nagyszerű móka volt
hajnalig táncoltunk.
Nagyon elfáradtam,
ma délig aludtunk.

Most kaptam füzeteket,
és nagyon szép könyveket.
Egy varázs palatáblát
és egy zöld köpönyeget.

Az iskolatáskám szép,
mert csupa, csupa virág
és ma kezdték el varrni
a tündér egyenruhát.

Két nap múlva útra kelek,
de elkísér az anyukám.
De jó, hogy már elsős leszek,
tudjátok, nagyon várom már.

Elköszönök barátaim,
vigyázzatok magatokra!
Hamarosan találkozunk,
hiányzik már Gyökér-falva.

- Nekünk is, hogy hiányzik. -
jegyezte meg Lenke.
De látjuk hamarosan,
ha lesz varázsigéje.

Üldögéltek még egy kicsit,
szép emlékeket idéztek.
Lassan rájuk esteledett
addig, addig nevetgéltek.

Ilona Zagyi Gáborné

Egerészölyv

Fa tetején
az őrhelyén,
szép, nagy madár.
Vajon mit vár,
mint egy őrszem?

Erdőt, mezőt,
utat, őrző.
Díszes, tarka,
fehér, barna.
Figyel csöndben.

Mint egy vezér,
oly gavallér.
Ül napestig,
s nem kérik fel
keringőre.

Egyedül jár.
Nem szószátyár,
de nagy hangú.
Hi-jű, hí-jú,
zeng bérceken.

Ha vadászik,
vitorlázik,
együtt szárnyal
áramlattal.
Szétnéz réteken.

Prédát keres
Karma éles.
Csőre horgas,
bátor, tollas
veszedelem.

Nagy a fennsík,
pocok vagy gyík.
egér, sikló,
mindegyik jó.
Csak sok legyen!

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Zagyi Gáborné

Holló-színház

Árnyék suhan
holló várban,
hol nagy a cúg, 
klong-klong, krúg-krúg.
Szél körbejár.

Árkon-bokron,
házfalakon
furcsa móka.
Akrobata
a holló pár.

Mily mozgékony,
s tanulékony.
Sürgés-forgás,
Csőrcsattogás
Holló-színház.

Fecseg, csacsog,
nincs itt titok.
Füttyös koncert,
díjat is nyert
előadás.

Függöny gördül
taps felcsendül.
Jó műsorra
díszvacsora.
Vár a magtár.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /
Zagyi Gáborné

Koca anyó

Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Veréb menedék

Bagoly mondja verébnek.
Jó leszel te ebédnek!
Menekül a kismadár,
megóvja a sziklavár.

Van egy titkos hasadék,
kis testének pont elég.
Mag is akad, maradék.
Dehogy lesz ő eleség.

Míg a bagoly keresgél,
türelmesen üldögél
a kövek közti résben,
a biztos menedékben.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Zagyi Gáborné

Csinka levelei 7. rész /Gyökér-falvi történetek ll

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
gyökér-lakban békén.

Sötét felhők torlódtak,
az eső is eleredt,
viharos szél szaggatta
a fákról a levelet.

Bodobács aggódott.
- Micsoda zivatar!
A galamb se jött meg.
 Remélem nincsen baj.

Recsegtek és ropogtak
törtek a száraz ágak,
ekkora nagy vihart,
talán még sosem láttak.

Jánoska még dolgozott,
pedig már bőrig ázott.
Rák apó fejét rázta.
- Hol az esőkabátod?

- Valakinek kölcsönadtam,
de már azt sem tudom kinek.
-Nem baj! - Legyintett Rák apó.
- Szabok egy másikat neked.

Megcsendült a harangvirág.
- Hűha! Csak megjött a posta!
Menjünk gyorsan Rák apóka,
mert Csinka levelét hozta.

Már mindenki ott üldögélt,
a galamb is ott pihegett.
- Rég volt már ilyen rossz idő
ennyi eső régen esett.

- A boríték is elázott.-
vizsgálgatta meg  Katica.
- de úgy látom szerencsére,
a papírnak nincsen baja.

Drága kedves barátaim,
üdvözletem küldöm nektek,
mindannyian hiányoztok,
küldök sok-sok szeretetet!

Még egy pár nap itthon leszek,
azután hív az iskola.
Tündér bűbájt tanulok majd,
 vár rám a varázstanoda.

Tudjátok, kicsit izgulok,
 de majd jó tanuló leszek.
Teljesülhet minden vágyam,
okos leszek, ha figyelek.

Van egy saját varázs vesszőm.
Készítették a mesterek.
Még amikor megszülettem
belevésték a nevemet.

Most még ugyan nem világít,
de mondják, hogy fontos dolog,
mert a fényét tőlem kapja,
ragyog, hogy, ha jól tanulok.

Erdő tündér is mesélte,
ebben rejlik tündér titka.
Aki megszerzi a tudást,
teljesül a kívánsága.

Lesz  egy bűbáj, ami tetszik,
mindig láthatlak titeket,
ott termek majd Gyökér-falván,
ha mondjátok a nevemet.

Este megyek anyáékkal
Csengő-bongó hangversenyre.
Mesélik, hogy csodálatos,
különleges ez a zene.

Ritka, mert csak egyszer csendül,
ha virágzik a boróka.
Táncol itt ma minden tündér,
mert bál lesz, boróka-móka.

Sietek, hogy el ne késsek.
Elköszönök barátaim!
Hamarosan újra írok,
folytatom a kalandjaim.

Kívánok sok szépet és jót!
Vidámságot és  napsütést.
Érezzétek, hogy most küldök,
minden barátnak ölelést!

Odakint elállt az eső,
a szél is elcsendesedett,
a galamb is továbbröppent.
Mindenki tovább sietett.

Ilona Zagyi Gáborné

Csinka levelei VI.: Végre otthon

Túl az üveghegyen

varázserdő mélyén,

aprónép éldegélt

gyökér-lakban békén.

Ciripke játékát

hallgatta Hómanó,

A tücsök hegedű

dallamos, ringató.

Csak üldögélt a kispadon

le-lecsukódott a szeme,

bóbiskolt kicsit fáradtan,

álmosító ez a zene.

Megcsendült a harangvirág.

Csinkától jött újabb levél.

Hamar gyorsan Katicához,

csak még előbb cipőt cserél.

Ciripke is iparkodott

hegedűjét tokba tette,

lesz még idő gyakorolni

a holnapi hangversenyre.

Az asztalnál ült mindenki.

Katica pogácsát hozott.

- Friss és  meleg, most sütöttem!

egyétek  amíg olvasok.

Drága kedves Barátaim!

Ma haza találtam végre,

ide Boróka-falvára

a családom  szigetére.

Jó volt a tanodában,

de tegnap elköszöntem,

még uzsonnát is kaptam,

a kosaramba tettem.

Röpültem egész nap,

szinte egész éjjel,

kicsit megpihentem,

egy tölgyfa tövében.

Csak pár órát aludtam,

folytattam a repülést.

Jelzett a varázsvesszőm:

Nemsokára érkezés!

Ritkulni kezdett az erdő

volt a folyón egy kis sziget,

varázslatosan szépséges,

mint egy mesebeli liget.

Olyan jó érzés fogott el.

Tudjátok... mint az ölelés.

Nem találok szavakat rá,

papírra leírni kevés.

Pedig Katica jó tanár,

olyan sok szépre tanított.

Köszönöm is hálás szívvel,

hogy írni, olvasni tudok.

Ámultam, bámultam,

leültem a partra,

olyan ismerős volt

minden fa és bucka.

Fáradt voltam nagyon,

elnyomott az álom,

hangokra riadtam,

- Édes kicsi lányom!

Körülöttem tündérek,

kíváncsian néztek rám.

Közöttük volt, szólt hozzám.  

Igen! Az édesanyám!

Az arca, mint az álmomban,

kedves és nagyon szépséges.

Egyszerre sírt és nevetett.

- Az én kincsem már hét éves!

Boróka-falva gyönyörű,

ilyen szépet még nem láttam.

Még őrizte édesanyám

a holmim és a kiságyam.

Igaz már mindent kinőttem,

mégis minden jó, mint emlék.

Ismerős az illat a ház,

pedig, túl kicsi voltam még.

Meséltem és meséltem

önzetlen barátokról,

szép Gyökér-falváról,

az átélt kalandokról.

Befejezem mára,

sok volt az izgalom.

Holnap újra írok,

most vár a családom.

Hálásan köszönök mindent!

A sok repülést megérte!

Legjobb dolog a világon

édesanyám ölelése!

Ilona Zagyi Gáborné

Ilona Zagyi Gáborné

Hóember készül

Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.

Három gombócóriásom
most egymásra igazgatom.
A pocakja büszkén dagad,
akad neki lábaskalap.

Karja lesz egy régi seprű,
a szén-szája csupa derű.
Kap egy vidám répa orrot,
kerek szénből kabátgombot

A nyakába sálat teszek,
anya nevet, hogy azt minek,
de én tudom van értelme,
mosolyog a nagy gombszeme.

Kicsi Kincsem

Zagyi Gáborné

Mert a hóból sosem elég...

smile hangulatjel

Talán ma sehol sem söprik a járdát?
Nézte a gyerek elázott ruháját.
Nyakig havas, csak a füle nem vizes,
ekkora nagy hó, hol és mikor esett?

Mosolyog a lurkó anya ezt nem érti,
minek esne hó, ha nem lehet csak nézni.
Jó sok kell belőle, hiszen ritkán látok,
végig kell hát járnom minden egyes árkot.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Kis kosztosok

Nézd egy cinke!
Oly picinyke.
Röpül ágra,
dió várja,
s szalonnabőr.

Épp csipeget,
éhes lehet.
Aprók magok.
Hallom kopog,
a kicsi csőr.

Illeg-billeg,
kicsit cseveg,
társa akad,
jut is, marad,
nincs ellenőr.

Kicsi Kincsem

Kobold kutyám

Hazacsalja hívószó,
Kobold kutyám csupa hó.
Tán valamit kergetett?
Messziről jött, lihegett.

Tyúkjaimnak bátor őre
rókát űzött hegytetőre,
ezért olyan elégedett,
a lábtörlőn büszkén piheg.

Jól ismerik őt az őzek,
nem is félnek, kergetőznek.
Vakkant nekik, s tovább fülel,
csak tudatja, csöndben figyel.

Kicsi Kincsem