2016. január 10., vasárnap

Csinka levelei VI.: Végre otthon

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Ciripke játékát
hallgatta Hómanó,
A tücsök hegedű
dallamos, ringató.

Csak üldögélt a kispadon
le-lecsukódott a szeme,
bóbiskolt kicsit fáradtan,
álmosító ez a zene.

Megcsendült a harangvirág.
Csinkától jött újabb levél.
Hamar gyorsan Katicához,
csak még előbb cipőt cserél.

Ciripke is iparkodott
hegedűjét tokba tette,
lesz még idő gyakorolni
a holnapi hangversenyre.

Az asztalnál ült mindenki.
Katica pogácsát hozott.
- Friss és  meleg, most sütöttem!
egyétek  amíg olvasok.

Drága kedves Barátaim!
Ma haza találtam végre,
ide Boróka-falvára
a családom  szigetére.

Jó volt a tanodában,
de tegnap elköszöntem,
még uzsonnát is kaptam,
a kosaramba tettem.

Röpültem egész nap,
szinte egész éjjel,
kicsit megpihentem,
egy tölgyfa tövében.

Csak pár órát aludtam,
folytattam a repülést.
Jelzett a varázsvesszőm:
Nemsokára érkezés!

Ritkulni kezdett az erdő
volt a folyón egy kis sziget,
varázslatosan szépséges,
mint egy mesebeli liget.

Olyan jó érzés fogott el.
Tudjátok... mint az ölelés.
Nem találok szavakat rá,
papírra leírni kevés.

Pedig Katica jó tanár,
olyan sok szépre tanított.
Köszönöm is hálás szívvel,
hogy írni, olvasni tudok.

Ámultam, bámultam,
leültem a partra,
olyan ismerős volt
minden fa és bucka.

Fáradt voltam nagyon,
elnyomott az álom,
hangokra riadtam,
- Édes kicsi lányom!

Körülöttem tündérek,
kíváncsian néztek rám.
Közöttük volt, szólt hozzám.  
Igen! Az édesanyám!

Az arca, mint az álmomban,
kedves és nagyon szépséges.
Egyszerre sírt és nevetett.
- Az én kincsem már hét éves!

Boróka-falva gyönyörű,
ilyen szépet még nem láttam.
Még őrizte édesanyám
a holmim és a kiságyam.

Igaz már mindent kinőttem,
mégis minden jó, mint emlék.
Ismerős az illat a ház,
pedig, túl kicsi voltam még.

Meséltem és meséltem
önzetlen barátokról,
szép Gyökér-falváról,
az átélt kalandokról.

Befejezem mára,
sok volt az izgalom.
Holnap újra írok,
most vár a családom.

Hálásan köszönök mindent!
A sok repülést megérte!
Legjobb dolog a világon
édesanyám ölelése!

Ilona Zagyi Gáborné



Ilona Zagyi Gáborné