2016. január 31., vasárnap

Nyuszi a zsebemben.


Szeretek a réten járni,
annyi mindent lehet látni.
Szedni sok szép vadvirágot,
egy csokornyi vidámságot.
Nem messze egy patak csobog,
inni jönnek a szarvasok.
Büszke gólya a távolban,
békára les a nádasban.
Mennyi lepke! Tarkák, szépek.
Egy hőscincér. Rá ne lépjek.
Pókhálókban kövér pókok.
Ni, ott bújik el egy pocok.
Kering a magasban vércse.
Tán valamit lelt ebédre.
Odamegyek és figyelek.
Fűcsomóban nyuszi remeg.
Még csak egy kis nyuszigyerek,
nem is fut el. Talán beteg.
Reszket, ahogy közel megyek,
félve lapul. Megvédelek!
Prüszköl, ahogy felemelem,
végigkarmolja a kezem.
Meg van a baj! Fáj a lába,
ezért került itt csapdába.
Kicsi szíve csak úgy dobog,
simogatom, barátkozok.
Nem megy az ám ilyen könnyen!
Kapálózik, mert fél tőlem!
Mély a zsebem, beleteszem,
belesimul, bújik csöndben.
Gyere pajti hazaviszlek.
nem hagylak itt a vércsének.
El is repül, lehet mérges,
máshol keres eleséget.
Biztonságban a védencem,
kicsi nyuszi a zsebemben.
Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné