2016. november 12., szombat

Erdei pocok



Vöröshátú kicsi pocok,
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.

Fürgén mászik ágról, ágra.
Gyűjt és keres vacsorára
mindenféle magot, bogyót,
rovart, lárvát, s néhány gumót.

Hol is lakik? Vajon merre?
Odú? Fészek? Kuckó lenne?
Lessük csak meg hová bújik!
Ott egy üreg, mélyre nyúlik.

Ott tűnik el a kis pocok,
a föld alatt van a vacok.
Labirintus, nem is vacok,
ágas-bogas, s hogy kanyarog!

Bejárata nem is egy van,
kisurranhat nagy titokban.
Jól megél itt, biztonságban.
Alszik puha, moha ágyban.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné