Vendégváró

Édesanyám, felébredtem,
tavaszízű a pitymallat,
mintha madárdal csalogatná
a napkeltét az ég alatt.

Édesanyám, szép napunk lesz,
bár a szél felhőket kerget,
mégis, mintha azt suttogná:
- Ma mindent életre keltek...

Édesanyám, készülődöm,
az ajtóm fölött aranyág,
ablakomban reám kacsint
a játszadozó napsugár.

Édesanyám, megetetek,
a tojást is összeszedem,
friss vizet is viszek nekik,
az udvart is összeseprem.

Édesanyám, ragyog a ház,
oly tiszta, mint a patyolat,
fölvettem a legszebb ruhám,
még megfésülöm hajamat.

Édesanyám, megterítek,
most ünnepi az alkalom,
hímes tojás, édes kalács,
díszítettem is gazdagon.

Édesanyám, kopognak már,
nyitok ajtót a vendégnek,
verendánkon sorakoznak
a víg kedélyű legények.

Édesanyám, jöjjön kend is,
magának kell választ adni,
tudja, éppen azt kérdezik,
hogy: - Szabad-e locsolkodni?

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Húsvéti mosoly...

Lustán bámészkodott a telihold,
furcsa dolog, amit észrevett:
Tojást őriz fészkében a nyúl,
talán valami tévedés lehet...

Micsoda madárfüttyös ébredés...
Kíváncsin kacsint felkelő napfény,
mi visszacsillant harmatcseppeken,
édes, tavaszillatot hordott a szél.

Lappangó titok a levegőben,
a kakas már elkukorékolta.
A gazdasszony ma is korán kelt,
bari bégetett az akolba`.

A tyúkot kiscsibék kísérték,
hívta őket hangosan kotyogva,
a békés, kapirgáló társaságot,
pajkos szellő végig cirógatta.

A kút káváján gerlepár pihent,
a sürgő mozgolódást figyelve,
ma bizony nem kell a vízre várni,
valaki a vödröket telemerte.

Ünnepi terítő az asztalon,
a vázában frissen szedett barka,
szorgalmas kezek gyűjtögették,
rendezték e díszes csokorba.

Hívogató, csábító teríték,
rajta illatos kalács és sonka,
mellette a kancsóban vöröslő,
garatingerlő, jóféle borocska.

Takaros, fonott kosárkában
kézzel festett, hímes tojások,
szívből, vendégeknek készültek,
ajándéknak szánták a jányok.

A lócán üldögélt a két cserfes,
egyik még a másik haját fonta,
miközben jókedvűn nevetgélt a
két virágszál, Juliska, Mariska.

Lopakodó árnyak közeledtek,
óvatos lépések a kert alatt,
riadtan röppentek el a gerlék,
nyomukban csak egy-két pihe maradt.

A víz loccsan... sikolt a jány,
riadtan pördül a rokolya,
kalap mellett díszes szalag,
széles a legények mosolya.

Húsvéti babonás

Összeadták egy batyuba,
csupa színes, fényes darab,
hozzá vidám, tarka kalap. 
Szalmatestet rejt a ruha.

Gúnya alatt ott a rontás,
bajforrása minden rossznak.
Messze viszik és dalolnak:
kisze, kisze, kiszehajtás.

Kacagva fut a sok fruska.
Lesz is jussa, aki adott,
aki irigy átkot kapott.
Tépik sorba, ez a sorsa.

Parton hever minden dísze.
Kisze-bábú széjjelszakadt,
"banya"csomót visz a patak.
Mit jósol a sodró vize?

Talán bizony férjhez menne,
boldog lesz -e, egészséges?
Lesz szerelem, szenvedélyes?
A kínt, örvény húzza, vigye.

Hol nincsen víz, tűzre kerül,
s amíg hevül, elég a baj,
dal és kacaj, nagy a zsivaj.
A füst elszáll, az ég derül.

Fűzfaágra színes szalag,
néhány kifújt, hímes tojás.
Villő kincse. Mosoly-varázs.
Titka van a szóvirágnak.

Barkaágak egy csokorban.
Mágikus a bolyhos virág?
Körülvesz az ősi világ.
Gyógyul, éled, mert tavasz van...