Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.
Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.
Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.
Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.
Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.
Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!
Gyakorolta a tükörben,
hogyan legyen morcos, mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!
Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.
Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.
Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...
Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!
Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Odakint köszönti a téli varázs,álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...
- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.
Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok!
Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget.
- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban.
- Hol járok én? Mi történt itt emberek?-
Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták?
Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető.
- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.
- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig hólepte, ezüstös szakállát..
- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Csillagok közt fut a szán,csilingel a száncsengő,pihen a hold udvarán,
takargatja hófelhő.
A mikulás mosolyog,
mesés zsákja jókora.
Itt az idő krampuszok!
Csattan csoda ostora.
Varázslatos, téli éj.
Hol van az út, merre jár?
Gyermeki vágy, sok levél,
minden dal egy fénysugár.
Zagyi G.Ilona
Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.
Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.
Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.
Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.
Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.
Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.
Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
