Fa tetején két madár ül,
ágak dísze szarkapár.
Fölöttük az ég még kékül,
élénkül a napsugár.
Mint két szobor, órák hosszat
virít fekete-fehér.
Nem rejtőznek, lomb nem bujtat,
lehullott a falevél.
Csupaszságban feltűnőek,
cserreg néha szarka szó.
Mozdulatlan leskelődnek,
lefesteni volna jó.
Zagyi G Ilona
Kicsi Kincsem versek
