A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,

élt egy kicsi krampusz gyerek.

Nem is látott még a világ

ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,

ám de folyton nevetett.

Csóválták is a fejüket

a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.

Ijesztőnek kéne lenni!

Aki mindig így vigyorog,

attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen

az ördögi bizonyítványban,

nem volt erre soha példa

ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!

Krampuszgyerek csak nevette.

A vizsgán a próbabábot,

mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,

gyerekijesztgetős teszten.

Kigyógyul a nevetésből,

ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,

hogyan legyen morcos, mérges,

féljen tőle, aki látja.

Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,

majd a láncát megcsörgeti.

Nem is érti mire jó ez,

ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,

ajándékkal teli a zsák.

Már félúton vették észre

a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,

még időben, el sem késtek.

Varázslatos téli este!

Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.

Nyújtózkodik egy jó, nagyot.

Álmodtam a télapóról!

Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,

párnámon egy ágat hagyott.

Vidám lesz ma minden gyerek,

ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem

Zagyi G. Ilona

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,

él benne egy ősz apó.

Mestersége ősi múlt,

vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,

kire ükapja hagyta.

Annak szőtte valaha,

az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,

benne van a tudomány.

Minden trükk és praktika,

a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,

fél tőle, hogy elkopna.

Évente csak is egyszer,

ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,

merre lesz az útirány.

Puttonyában ajándék,

csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,

ha hordja, érzi, tudja.

Ki a jó és rossz gyerek,

így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,

s ha kincsét megtalálod,

láthatod, hogy nem mese:

A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi G. Ilona

Mikulásváró

Végre megint december van!

Türelmetlen, nyughatatlan.

Didergős, de mézes-mázas,

csodavárós, gyereklázas.

Kérdezem a csillagokat.

A mikulás meglátogat?

Volt már nálunk tavaly télen,

hogy jó leszek, megígértem.

Gondolatban számolgatok,

jót és rosszat összeadok.

Kívánságom égig érő!

Meddig mér a jóságmérő?

Néhány csínyem beleszámít?

A mosolyom szívet lágyít.

Tudom, mert a nagyi mondta,

bár a csúzlim elkobozta.

Szót fogadok, amikor kell!

Fogat mosok minden reggel.

Sietek, ha szépen kérnek,

az oviból el nem kések.

Csúszik a jég. Recseg, ropog,

ha beszakad, nem nyafogok.

Verset mondok, énekelek,

piros pontot gyűjtögetek.

Sok a dolgom lótok-futok,

álmos leszek, elfáradok.

Anya súgja a fülembe:

"Jövök hozzád!" azt üzente.

Zagyi G. Ilona

Útirány

 

A mikulás levelei

 

Készülődés

Készülődik télapóka,

ünneplője a gardróbba'.

Piros kabát, piros sapka,

hópelyhekből van dísz rajta.

Ősz szakálla, fehér tincsek

takarják a hószín inget.

Piros nadrág puha, bélelt,

sok zimankót már átvészelt.

Pocakjára övet csatol,

jól jön ez, ha mászik, hajol.

Meleg, bundás a csizmája,

mérföldet lép, ha nincs szánja.

A tükörbe kacsint egyet,

nincsen más smink csak szeretet.

Dér csípett pírt az arcára,

valódi a mosolygása.

Száncsengő szól kettőt-hármat,

indulhat a kalandjárat.

Hogy merre járhat, hol lehet?

Még takarják a fellegek.

Zagyi G. Ilona