Csak egy erdei séta...

Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.
- Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.
- Mekkora földkupac! A hangyák vára?
- Régóta lakják, így nőtt ekkorára.
Csupa járat, zeg-zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.
- Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt... Hol lehet?
- Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.
- De én nem bántanám, játszanék vele!
- Egy élőlény nem ember játékszere.
- Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.
- Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.
- A barátom lenne, velem aludna.
- Hiányozna neki saját odúja.
- Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?
- Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.
Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! -
Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.
- Otthon lenni jó... és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.
Kíváncsi napfény bekukucskál itt-ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.
Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni... csak ennyit mond.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
Zagyi G.Ilona

Gólya

Romos ház a falu szélén,
otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.

Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.

Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.

Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik, mászik sok jó falat.

Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.

Zagyi G.Ilona
(2016.02.)

Üzen a tavasz

Ma egy dallam szárnyra kap.
Csendül itt a nyitni kék.
Miért bújik el a nap?
Csalogatnák cinegék.

Itt az idő!Ébresztő!
Nyitni, nyitni, nyitni még!
Kell az égre kékítő,
s a napfényes büszkeség.

Kikeletről szól ez a dal.
A szél súgja: jeget török.
Tavasz ír a zöld tollával,
azt üzeni: Rögtön jövök.

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A mormoták tavasza

A föld alatt bélelt vacok.
Mélyen alszik, de mocorog,
szuszog, piheg nyolc mormota.
Forgolódnak ide-oda.

Ébresztő! Már kint süt a nap!
Itt az idő, itt a tavasz!
Zöldül a fű, zsendül hajtás.
Éhes lehetsz bundás pajtás.

Ébredeznek, nyújtózkodnak,
ficeregnek, mocorognak.
Mi ez a hang? Zörög, morog.
Üres gyomruk, ami korog.

Hamar, hamar! Mind izgatott.
Érezni a jó illatot.
Kinyitni a téli lakot.
Elbontják a kijáratot.

Tavaszi fény csillog-villog,
zöld pázsit és virágszirmok,
feslő rügyek, friss levelek.
Hűsítőül harmatcseppek.

Mind a nyolcan mohón esznek,
jóllakottan hemperegnek.
Dörgölőznek, sugdolóznak,
figyelnek és hallgatóznak.

Sok a veszély, vigyázni kell!
Eledel lesz, ha nem figyel.
Sas és hiúz, Uhu, medve,
vadászik rá. Préda lenne. 

Fel-felállnak, leskelődnek,
mert ők a fütty felelősek.
A füttyszavát hallja Zerge
elinal az intő jelre.

Így a bajban, barátra lel.
Viszont riaszt. El innen, el!
Elbújik a nyolc mormota,
Találd ki, hogy merre, hova.

Zagyi G.Ilona

Csóka-móka

Egy fecsegő csóka 
röpült fel az ólra.
Furcsa madár móka,
locsogó mondóka.

Becsap a csalóka,
ravasz, mint a róka,
a padlásra lógva
ráakadt a jóra.

Csírázó csicsóka,
szárított boróka,
csipetnyi magocska
egy régi cipócska.

Felfigyelt apóka,
a csattogó szóra.
Macskát a padlásra
a tollas fickóra!

Dehogy áll csatába,
hiszen csak egy csóka!
Holnap visszavárja
csábos vacsorája.

Zagyi G.Ilona

Kicsi kóborló

Nyájban legelészett
ugri-bugri kecske,
először ízlelte,
milyen a füvecske.

Minden érdekelte,
csacska gyerekecske,
messzire csalta őt
huncut, tarka lepke.

Mire észbe kapott
rémülten mekegve,
nem tudta, merre jár,
mamáját kereste.

Vajon merre, merre?
Kéne friss tejecske.
Hogy talál most vissza,
csak sírt keseregve.

Búját megsajnálta
szelíd füstifecske.
- Gyere, kicsi, gyere!
Gyere! - csicseregte.

Könnyű volt a dolga,
a gida követte,
a kicsi kóborlót
így hazavezette.

Kecskemama hálás,
mert bizony kereste,
vígan simult hozzá
az ő szíve csücske.

A kicsi festőművész

Elfogyott a papírlapom,
kipróbálom most a falon.
Milyen szépen fog a filcem!
Le nem mossa senki innen.

Van anyának tartós rúzsa,
azzal szép a piros rózsa!
Magamra is festek egyet,
csak úgy ragyog, olyan szépek!!

Jó, hogy tegnap volt a festés,
illik hozzá, ez most mesés.
Biztos nagyon megdicsérnek,
mert örülnek minden szépnek.

Azt hiszem most hasznos vagyok,
jó, hogy elfogytak a lapok.
Pillangók és szép virágok,
a konyhában is nekilátok. 

Zagyi G.Ilona