A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,

élt egy kicsi krampusz gyerek.

Nem is látott még a világ

ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,

ám de folyton nevetett.

Csóválták is a fejüket

a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.

Ijesztőnek kéne lenni!

Aki mindig így vigyorog,

attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen

az ördögi bizonyítványban,

nem volt erre soha példa

ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!

Krampuszgyerek csak nevette.

A vizsgán a próbabábot,

mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,

gyerekijesztgetős teszten.

Kigyógyul a nevetésből,

ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,

hogyan legyen morcos, mérges,

féljen tőle, aki látja.

Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,

majd a láncát megcsörgeti.

Nem is érti mire jó ez,

ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,

ajándékkal teli a zsák.

Már félúton vették észre

a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,

még időben, el sem késtek.

Varázslatos téli este!

Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.

Nyújtózkodik egy jó, nagyot.

Álmodtam a télapóról!

Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,

párnámon egy ágat hagyott.

Vidám lesz ma minden gyerek,

ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem

Zagyi G. Ilona

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,

él benne egy ősz apó.

Mestersége ősi múlt,

vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,

kire ükapja hagyta.

Annak szőtte valaha,

az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,

benne van a tudomány.

Minden trükk és praktika,

a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,

fél tőle, hogy elkopna.

Évente csak is egyszer,

ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,

merre lesz az útirány.

Puttonyában ajándék,

csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,

ha hordja, érzi, tudja.

Ki a jó és rossz gyerek,

így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,

s ha kincsét megtalálod,

láthatod, hogy nem mese:

A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi G. Ilona

Mikulásváró

Végre megint december van!

Türelmetlen, nyughatatlan.

Didergős, de mézes-mázas,

csodavárós, gyereklázas.

Kérdezem a csillagokat.

A mikulás meglátogat?

Volt már nálunk tavaly télen,

hogy jó leszek, megígértem.

Gondolatban számolgatok,

jót és rosszat összeadok.

Kívánságom égig érő!

Meddig mér a jóságmérő?

Néhány csínyem beleszámít?

A mosolyom szívet lágyít.

Tudom, mert a nagyi mondta,

bár a csúzlim elkobozta.

Szót fogadok, amikor kell!

Fogat mosok minden reggel.

Sietek, ha szépen kérnek,

az oviból el nem kések.

Csúszik a jég. Recseg, ropog,

ha beszakad, nem nyafogok.

Verset mondok, énekelek,

piros pontot gyűjtögetek.

Sok a dolgom lótok-futok,

álmos leszek, elfáradok.

Anya súgja a fülembe:

"Jövök hozzád!" azt üzente.

Zagyi G. Ilona

Útirány

 

A mikulás levelei

 

Készülődés

Készülődik télapóka,

ünneplője a gardróbba'.

Piros kabát, piros sapka,

hópelyhekből van dísz rajta.

Ősz szakálla, fehér tincsek

takarják a hószín inget.

Piros nadrág puha, bélelt,

sok zimankót már átvészelt.

Pocakjára övet csatol,

jól jön ez, ha mászik, hajol.

Meleg, bundás a csizmája,

mérföldet lép, ha nincs szánja.

A tükörbe kacsint egyet,

nincsen más smink csak szeretet.

Dér csípett pírt az arcára,

valódi a mosolygása.

Száncsengő szól kettőt-hármat,

indulhat a kalandjárat.

Hogy merre járhat, hol lehet?

Még takarják a fellegek.

Zagyi G. Ilona

Őszi mese

Ősz apóka ősz anyónak
egy szövőszéket készített.
- Mire felébred Tél szomszéd,
lesz takarónk, jó meleg.

Az őszi szél sodort hozzá
száraz kóróból eleget,
van ökörnyál, harmatcseppek,
tarka levélből, rengeteg.

Halmokban áll már a munka,
így ősz anyóka szőni kezd.
Pörög kezében a modla.
készülnek színes szőttesek.

Kisujjában tudomány van,
a csíkritmus az ősi titka.
Büszke is rá a két öreg,
gyarapszik az őszi minta.

Ajándék itt minden darab,
jut belőle minden zugba,
békésen álmodik a föld,
a jussa egy tarka dunyha.

Zagyi G. Ilona

Róka móka

Rókalyukban három kölyök.

Vörös bundás, kis ördögök.

Merész, aki a legnagyobb.

Majrés félős és izgatott.

Vidám köztük, kicsi Móka,

kedves, virgonc, csak aprócska.

Csúfolja a másik kettő.

- Elnyel majd a sötét erdő!

- Engem sose! Sokat tudok,

kicselezem, ravasz vagyok.

A kicsi még nem ostoba.

Megnövök még, mondta anya.

Róka mama megérkezett,

- Itt az ebéd siessetek!

Mancstörlés és pofi mosás,

hoztam tyúkot, s van friss tojás.

Neki ül a három gyerek,

s mert irigyek verekszenek.

Több jut annak, aki erős,

éhes marad ki szégyenlős.

Nagy a zsivaj, marakodás,

kicsi ez a rókalakás.

Rókáék nem mosogatnak,

nem tányérból falatoznak.

Jóllakottan elpihennek,

Este felé futni mennek.

Róka papa lomtalanít,

róka mama kitakarít.

Merész az már nagyon bátor,

különösen napnyugtakor.

Majrés inti. Óvatosan!

Inkább lassan, de biztosan.

Kicsi Móka jót hempereg,

összetúrt egy levélhegyet.

Kacag, nevet: vuk, vuk, vak, vak.

Furcsa árnyék a fák alatt.

Ismerős, nagy szuszogással,

Koca mama a fiával.

Mutatkozni nem tanácsos,

soha nem volt barátságos.

Á, de baj van! Észre veszi!

Majrést, Merészt megkergeti.

Kicsi Móka zajtalanul

avar alatt,csendben lapul.

Elül a vész, előbújik.

Rókalyukig hazakúszik.

Hazaér a két testvére,

gyorsak voltak szerencsére.

Összebújnak az alomban,

biztonságos otthonukban.

Alszik mind a három róka,

Merész, Majrés, kicsi Móka.

Zagyi G. Ilona

Piros alma

Kis kertünkben van egy nagy fa,
termett rajta sok-sok alma.
Túlérett már, mind lepotyog.
Fölemelem, rám mosolyog.
Belesimul tenyerembe,
beleteszem a zsebembe.

Jó helyen vagy piros alma,
nincsen más ki vigasztalna.
Előbújhatsz, előveszlek,
egy darabig nézegetlek.
Melengetlek, simogatlak,
ha úgy tetszik, megharaplak.

Kicsi kincsem
Zagyi G. Ilona

Sün-vacok

Sürög-forog a süncsalád,
hűvösek már az éjszakák.
Kell egy fészek, tágas, meleg,
így vészelik át a telet.

Kell száraz fű és falevél,
vastag fal lesz és rá fedél.
Míg dolgoznak jól is laknak,
sünpocakba raktároznak.

Hasznos étket rejt az avar,
Talál, aki ügyes, kapar.
Giliszta és hernyó, kukac,
telik bendő nő a kupac.

Nem jelzi más csak egy halom,
elkészül a téli alom.
Mind befelé! Hamar, hamar,
jöhet tél és hózivatar.

Összebújnak? Nem szúr tüske?
Az ő titka, erre büszke.
Tábla lóg a deres falon.
Csak tavaszig ne zavarjon!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Őszvégi vendégség

Kopasz ágon őszapó ül,

zajonganak cinegék.

Tudják, az ősz menni készül,

búcsúztatják zöldikék.

Mátyásszajkó rikoltozik,

ül az ágon, mint egy csősz.

Kopasz ágon tollászkodik,

figyeli egy szelíd őz.

Van lakoma a fa alatt,

lehullott a sok dió,

ami széttört, kettéhasadt,

madár vendég fogadó.

Zagyi G.Ilona

Szarkapár

Fa tetején két madár ül,

ágak dísze szarkapár.

Fölöttük az ég még kékül,

élénkül a napsugár.

Mint két szobor, órák hosszat

virít fekete-fehér.

Nem rejtőznek, lomb nem bujtat,

lehullott a falevél.

Csupaszságban feltűnőek,

cserreg néha szarka szó.

Mozdulatlan leskelődnek,

lefesteni volna jó.

Zagyi G Ilona

Kicsi Kincsem versek

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogyan legyen morcos, mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona 

A mikulás rémálma

Odakint köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...

- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.

Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok!

Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget.

- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban.
- Hol járok én? Mi történt itt emberek?-

Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták?

Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető.
- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.

- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig hólepte, ezüstös szakállát..

- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona 

Útirány

Csillagok közt fut a szán,
csilingel a száncsengő,
pihen a hold udvarán,
takargatja hófelhő.

A mikulás mosolyog,
mesés zsákja jókora.
Itt az idő krampuszok!
Csattan csoda ostora.

Varázslatos, téli éj.
Hol van az út, merre jár?
Gyermeki vágy, sok levél,
minden dal egy fénysugár.

Zagyi G.Ilona 

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona 

Kis kosztosok

Nézd egy cinke!
Oly picinyke.
Röpül ágra,
dió várja,
s szalonnabőr.

Épp csipeget,
éhes lehet.
Aprók magok.
Hallom kopog,
a kicsi csőr.

Illeg-billeg,
kicsit cseveg,
társa akad,
jut is, marad,
nincs ellenőr.

Zagyi G.Ilona  

Sün-vacok

Sürög-forog a süncsalád,
hűvösek már az éjszakák.
Kell egy fészek, tágas, meleg,
így vészelik át a telet.

Kell száraz fű és falevél,
vastag fal lesz és rá fedél.
Míg dolgoznak jól is laknak,
sünpocakba raktároznak.

Hasznos étket rejt az avar,
Talál, aki ügyes, kapar.
Giliszta és hernyó, kukac,
telik bendő nő a kupac.

Nem jelzi más csak egy halom,
elkészül a téli alom.
Mind befelé! Hamar, hamar,
jöhet tél és hózivatar.

Összebújnak? Nem szúr tüske?
Az ő titka, erre büszke.
Tábla lóg a deres falon.
Csak tavaszig ne zavarjon! 


Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Doboz-lak

Van egy kedves doboz lakom,
ülök benne, fel is állok.
Nyitom csukom, ha akarom,
belefekszem, kiabálok.

Autó lesz, vagy palota?
Eljátszom, mert kicsi vagyok.
Dőlök ide, dőlök oda,
nevettek ha felborulok.

Őszi vendégség

Kopasz ágon őszapó ül,
zajonganak cinegék.
Tudják, az ősz menni készül,
búcsúztatják zöldikék.

Mátyásszajkó rikoltozik,
ül az ágon, mint egy csősz.
Kopasz ágon tollászkodik,
figyeli egy szelíd őz.

Van lakoma a fa alatt,
lehullott a sok dió,
ami széttört, kettéhasadt,
madár vendég fogadó.

Zagyi G.Ilona