2015. november 28., szombat

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A  vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogy morcos legyen és mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma  minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!




Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné



2015. november 24., kedd

A Mikulás süvege



Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi Gáborné

2015. november 21., szombat

Csinka levelei 5. rész Varázstanoda


Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Virágokat locsolt
Lenke a legyecske,
büszkén igazgatta,
díszes cserepekbe.

Régóta gyűjtötte,
volt már mindenféle,
színes virágözön,
hátul kiskertjébe. 

Csendült a harangvirág.
Ma is levél érkezett!
Letette a kannáját
a postára sietett.

Katica felbontotta
a várva várt levelet,
már épp olvasni kezdte
Lenke jókor érkezett.

Kedves barátaim!
Mindenkit köszöntök.
Nehéz napom volt ma,
de mégis örülök.

A varázsvessző nagyon jó,
így tudom, hogy merre menjek,
hatalmas nagy ez az erdő,
de  már el nem tévedhetek.

Minden ajándékom hasznos,
hamar igénybe is vettem,
kicsit figyelmetlen voltam
borzasztó csapdába estem.

Nagyon fáradt voltam már
ezért nem vettem észre,
bár villogott a vesszőm
veszélyt mutató jelzése.

Volt egy hatalmas pókháló
a fák közé kifeszítve,
óriás pók pöffeszkedett
pontosan a közepében.

Nem olyan volt mint Pókapó,
haragos, ijesztőn mérges.
Fennakadtam a hálóján,
leírni is szörnyűséges.

Eszembe jutott a csengő,
a pók egyre közeledett,
megráztam a kis harangot,
csilingelt, messzire csengett.

Erdőtündér ott termett,
nem telt el egy pillanat,
már csak annyit éreztem,
hogy a  háló elszakadt.

Szabad voltam megint,
a tündér leszidott,
az erdő veszélyes.
Ennyit én is tudok.

Még jó, hogy itt volt dolga,
éppen a közelemben,
reszkettem is sokáig,
annyira megijedtem.

Nem engedett tovább
- Pihenned kell!- mondta.
Elhozott magával
Fagyöngy falvára.

Hű, hogy milyen szépséges,
olyan, mint egy palota!
Itt sok-sok tündér lakik
ez, egy varázs tanoda!

Ha látnátok mekkora,
annyi itt a tanterem
és a sokféle bűbáj,
nagyon tetszik ez nekem!

Van tábla és színes kréta,
sőt még festeni is lehet,
megtanultam harmatcseppből
ágakra fűzni gyöngyöket.

Olyan szívesen maradnék
ülnék az iskolapadban,
olyasmit is tanulhatnék,
amit láttam álmaimban.

Fűben, fában tudomány van,
gyógyítás és okos dolog,
tündérnek lenni nagyszerű,
csak én még keveset tudok.

Megígértem visszajövök,
ha majd anyát megtaláltam,
okos tündér lesz belőlem
itt, ebben az iskolában.

Ma még kicsit pihengetek
holnap pedig tovább megyek,
a varázsvesszőm  azt jelzi,
nemsokára hazaérek.

Hiányoztok ti is nagyon,
küldök sok-sok szeretetet,
minden kedves barátomat
gondolatban megölelek.

Elégedett mosolyok,
lám a nap is, úgy ragyog.
Integet a felhőknek.
- Mindenkinek szép napot!

Ilona Zagyi Gáborné

Cicák


Mindketten a doboz fölé hajoltak,
benne két kicsi szőrgombóc pihegett.
Pihe-puha párnára kerültek, mégis
riadtan néztek a szelíd cica szemek.
Szinte egész nap készültek jöttükre,
csoda helyet rendeztek be, kényelmeset.
Díszes papírdobozba otthon készült,
mert a cicaálom végre beteljesedett.
Régóta vágyták a kis jövevényeket,
mire megkapták sok könyörgés árán.
Boldogan ragyogtak a gyerekszemek,
az édesen szunnyadó, apróságok láttán.
Nem lehet megállni, mozdulnak a kezek,
lehetetlenség nem megsimogatni ezeket.
Aztán ölbe venni, simogatni, cirógatni,
egyik szürke, másik tarka, cica gyereket.
Micsoda selymes óvatos tapintás,
édes-kicsi bársonyos fülecskék,
apró mancsok, fürkésző tekintetek,
mindenük meg van, ők ellenőrizték.
Hamar ráuntak a kedves babusgatásra,
előkerültek az éles cica fegyverek,
a veszélyesen éles, pici karmok
megmutatták, annyira nem is védtelenek.
Vissza kerültek a dobozalomba,
egy kis ártatlan karmolás árán,
de mellettük strázsált a két gyerek,
szendergő cicaálmot vigyázván....
Zagyi Gáborné
2013

2015. november 20., péntek

Csinka lV. levele: Az erdő tündér ajándéka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Jánoska a rend őre
a tó fölött repkedett,
talán éppen helyszínelt,
bár az eső csepegett.

A vízen egy méretes
furcsa doboz lebegett.
Gondolkozott Jánoska
- Vajon ez itt mi lehet? 

Megcsendült a harangvirág.
Megjött Csinka új levele!
Várhat itt még ez a doboz,
s röpült is a posta fele.

Katica kibontotta
a várva várt levelet.
Jánoska is betoppant.
-Pszt - intették a többiek.

Drága kedves barátaim!
Most egy kicsit megpihenek.
Csuda dolog történt velem,
elmesélem, figyeljetek.

Röpültem szinte egész nap,
szépséges tájakat láttam,
csodás sziklákat, falvakat,
itt-ott meg is álltam .

Élnek erre tündérek,
olyan erdei félék,
bájosak és aprócskák,
ám mindegyikük félénk.

A ruhájuk zöld színű,
a cipőcskéjük szintén.
Zöld pöttyös kendőcskében
ülnek a virág peremén.

A kuckójuk varázslatos
ágyacskájuk puha moha,
kedvesek és mosolygósak,
varázslatuk csupa csuda.

Itt minden kicsi manócska
erdőtündér hírszerzője,
mert mindegyik apróságnak
van egy pici csengőcskéje.

Egész nap az erdőt járják,
mindenre odafigyelnek.
Színe legyen a virágnak,
és a magok kikeljenek.

A gomba is szaporodjon,
legyen egy szép nagy kalapja,
s ahová a nap nem süt be,
piros legyen a szamóca.

Hogyan is találtam rájuk?
Őket bárki nem láthatja,
az egyik kicsi társukat
rabul ejtette egy csapda.

Ijesztő  egy növény volt
olyan nagy, szúrós féle,
véletlenül bent ragadt,
a virág belsejébe.

Én pont ott üldögéltem,
eszegettem a mézet,
amikor  meg hallottam 
a csöngető csöppséget.

A csengőjük azért van,
jelezni a tündérnek,
ha kell valamit tenni,
vagy, ha bajba kerülnek.

Sikerült szétfeszítenem,
a nehéz, szúrós szirmokat,
de éles volt a tüskéje 
jól megszúrta az arcomat.

Az erdőtündér hálás volt,
meggyógyította a sebet,
kívánjak valamit mondta,
s ő teljesíti, ha lehet.

Elmeséltem  történetem
és azt, hogy most hová tartok,
hogy haza szeretnék jutni,
hogy merre, adjon tanácsot.

Mosolyogva bólogatott.
Kaptam tőle varázsvesszőt,
ami az utat mutatja,
meg egy ici-pici csengőt.

Ha helyes az irány, fehér,
ha rossz piros lesz a fénye,
s ha segítségre szorulok
jön, repül a  csengetésre.

Most még náluk pihenek,
holnap tovább indulok.
Szerető ölelésem !!
Írok, amint tudok!

 Ilona Zagyi Gáborné

2015. november 19., csütörtök

Vendégek


Jólesőn nyújtózik a reggel ébredőn,
az ablakhoz csal csábító színekkel.
Mosolyt csal arcomra az őszi varázs,
a csillanó nap fénye megtelik élettel.
Reccsenő hangok az öreg diófán,
surranó bolyhos, vörös foltok ,
az ágak hegyén maradt diót gyűjtik,
szorgalmasan, édes kicsi mókusok...
Lenyűgöz a látvány, csak ámulok,
visszatartott lélegzettel állok.
Figyelem a vékony, leheletnyi ágon
egyensúlyozó, fürge társaságot.
Eszembe jut a fényképezőgép,
nyúlok is érte, abban a pillanatban,
de az akku vészesen villog, lemerült.
Régen volt már használatban...
Észrevettek..., nem mozdulnak,
én őket..., ők engem néznek.
Csak a farkuk egyensúlyoz
miközben, kíváncsin fürkésznek.
Végül a kutyus riasztotta meg
a már így is riadt társaságot,
hangos ricsajjal jelezte,
ő velük nem köt barátságot...
Mintha ott sem lettek volna,
egy szempillantás alatt eltűntek.
Nem maradt egyéb se utánuk, csak
a ringó ág, s rezzenő falevelek...

Kicsi karácsonyfelelős :)

 smile hangulatjel heart hangulatjel
Mennyit kell még aludni?
A kérdés tán ismerős...
izeg-mozog faggatózik,
ő a Karácsony felelős...
Sorban nyílnak ablakok
az adventi naptárban,
ragyognak a gyermekszemek
az édes várakozásban...
Így az esték vidámabbak,
mert holnap újabb nyílik,
röpíti az álma éjjel,
a Karácsony csillagáig...

Rekedt művész


Rikácsol a szajkó
figyelemre vágyik,
csalfa komédiás,
nem messze tanyázik.
Benéz reggelente,
röppen árgól-ágra,
mintha panaszkodna:
Nem volt vacsorája.
Csacsog önfeledten,
hozzá illeg-billeg,
hosszú előadás,
már-már be is reked.
Elmeséli nekem
milyen sok a dolga,
mennyi kudarc éri,
talán azt sorolja.
Véget ér a műsor,
rebben másik fára,
furcsa krónikáit
világgá kiáltja.
Zagyi Gáborné

2015. november 16., hétfő

Zöldikék



Valamit rejt a borostyán,
surrognak, mozognak levelek,
majd életre kelt a diófám,
rajta sárgásszürke,zöld színek.

Zajongó madárkák serege,
tyü, tyü,tyü,tyű, pereg a csőrük,
szinte minden ágon Zöldike,
nem félnek, itt nincs ellenségük.

Vajon merre, hová tartanak?
Ráérősen néznek szét nálam,
mint akik helyet választanak,
hol teleljenek biztonságban.

Tollászkodnak a napsütésben,
enyhén fúj a novemberi szél,
olyan, mint egy kedves mesében,
hol a vándor, végül hazaér.

Kicsi Kincsem
Icus Zagyi Gáborné

2015. november 13., péntek

Csinka levelei: A mókus zsákja

Túl az üveghegyen

varázserdő mélyén,

aprónép éldegélt,

nyugalomban, békén.


Okos dolgot talált ki

Hómanó és Manócska.

Lekvárt kellene főzni,

olyan sok a szamóca.


Kosárkába gyűjtötték,

alaposan megmosták.

Egy jókora fazékba,

a tűzhelyre felrakták.


Őrizték, le ne égjen,

amíg lassan rotyogott.

Hómanó kavargatta, 

Manócska kóstolgatott.


Csengett-bongott a harang:

Megjött Csinka levele!

- Gyorsan menjünk Manócska,

hol a fazék fedele?


Levették a tűzhelyről,

hogy oda ne kozmáljon.

- Vajon most mit írt Csinka

olyan nagy az izgalom.


Már csak ők hiányoztak,

összeültek a barátok.

Katica épp felbontotta

az ismerős borítékot.


- Drága barátaim!

Pihenőhöz értem,

hogy mi minden történt,

azt most elmesélem.


Nagy utat tettem meg

órákig repültem,

de le kellett szállnom,

viharba kerültem.


Elnehezült szárnyam  

teljesen eláztam.

Az eső úgy szakadt,

szinte alig láttam.


Találtam egy odút,

egy nagy fa törzsében.

Üres volt a kuckó,

ici-picit féltem.


Takaros volt és rendes,

látszott, hogy itt laknak.

Lepihentem egy kicsit,

míg szárnyaim száradtak.


Jólesett a meleg is

így elnyomott az álom,

egy mókus költögetett,

simogatta az arcom.


Mókust még nem láttam,

kicsit megijedtem.

Azt mondta ne féljek,

jó helyem van itt bent.


Majd kedvesen betakart,

mogyorót is tört nekem,

amíg én elmeséltem

az egész történetem.


Panaszkodott nekem,

kiszakadt a zsákja,

ahogy gyűjtögetett

felakadt egy ágba.


Kihullott az egész,

hiába dolgozott.

- Nincsen másik háló.-

búsult, szomorkodott.


Eszembe jutott a tű

a szülinapi cérna,

így lett hasznos igazán

Pók apó ajándéka.


Megvarrtam a zsákját,

örült neki nagyon.

Lesz mibe gyűjteni

télire a vagyont.


Nagyon boldog volt,

kedvesen hálálkodott.

Kaptam érte mogyorót,

meg egy szem fenyőmagot.


Most még alszom kicsit,

reggel tovább megyek.

Üdvözlet barátaim!

Küldöm szeretetemet!!


Szétszéledt a társaság,

ki erre, ki arra,

folytatta a lekvárfőzést

Hómanó és kis Manócska.


Ilona Zagyi Gáborné