2015. augusztus 29., szombat

Kis barátom



Hoztam sütit kis barátom
éhes vagy már, ahogy látom.
Most sütöttem, épp, hogy kisült,
megeheted mert már kihűlt.

Úgy csináltam, ahogy anya,
van benne egy kis áfonya.
Tettem bele, cukrot, diót,
reszeltem egy kis mogyorót.

A lisztet még szitáltam is,
és a vaj benne az se hamis.
Fakanállal kikevertem,
azután meg kisütöttem.

Figyelgettem, őrizgettem,
az én saját tűzhelyemben.
Tudom furcsa, ahogy kinéz,
de megkóstolod, ugye Csibész.

Azután majd futunk egyet,
jót nevetünk, ahogy kergetsz.
Ha elfáradsz majd én viszlek,
karjaimban megpihenhetsz.

Kis kutyusom jó pajtásom,
de jó, hogy vagy a világon.
Egyedül én sosem vagyok,
vidámabbak így a napok.


Zagyi Gáborné

2015. augusztus 28., péntek

Gyökér-falvi történetek lll. rész Ciripke ajándéka


Gyökér-falvi történeteklll. rész Ciripke ajándéka


Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Jeges lehelettel
beköszöntött a tél,
festett ablakokra
jégvirágos csipkét.
Meleg kuckóba bújt
a sok apró lakó,
mosolygott is rajtuk
vidáman Hómanó.
Ahol ő született
ott örökké tél volt.
Ott bizony a fákon
madár sosem dalolt.
Egy jégtömbön ragadt
sodródott az árral
a forgó szél felkapta,
tréfás pajkossággal.
Varázserdő mélyén
tette avarágyra,
így lelt Hómanócska
gyökér-lak otthonára.
Szomorú sosem volt
sok itt a barátja.
Mindig van tennivaló
kell az okos tanácsa.
Söprögette éppen
a száraz falevelet,
kosárral kezében.
Ciripke közeledett
Vajon mi lapulhat
a szakajtó mélyébe?
Micsoda meglepetés,
mi előkerült belőle!
Nem volt rest az őszön
már készült a télre,
puha sálat kötött
készült mindenféle.
Volt csíkos, kockás,
vidám tarka-barka,
bizony jókor jött
hasznos ajándéka.
Hómanó választott
széles, barna, kockást,
nyakába tekerte,
s mosolygott viszonzást.
Nem várt köszönetet
tovább sietett
az arca ragyogott
benézett mindenkihez.
Válogattak kedvükre
kapós volt munkája.
Jánoska csíkosban
indult az útjára.
Katicáé pöttyös.
Csinkáé szívecskés.
Bodobácsé egyszerű
a két apóé lepkés.
Ciripke büszke volt
nem dolgozott hiába,
meleg sállal parádézik
gyökérfalva minden lakója.

Lelkem pillangója


Magával cipel, vele élem a mesét,
felhőkig ölel, ha érzem kicsi kezét.
Elbűvöl a szó, szívemig ér a hangja.
vele együtt jó, a világom átfogja.
Varázsol a szeme, ígér tekintete,
lelkesít öröme, csodát látok benne.
Lendülete lenyűgöz, földkereknyi séta,
röpülni ösztönöz, lelkem pillangója.
Zagyi Gáborné

2015. augusztus 27., csütörtök

Gyökér-falvi történetek ll. rész A tündér ruhája


Gyökérfalva ll rész: A tündér ruhája


Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.
Már didergett az ősz,
ritkultak a lombok,
fagyos szél sodorta
a hulló virágszirmot.
Jánoska a rend őre,
most is készenlétben,
kémlelte a tájat,
mert ő mindig éber.
Felfigyelt a zajra,
a tündér-laknál járva,
messzire hallatszott
Csinka szipogása.
Bekopogott hozzá:
- Talán bizony baj van?
Segítek, ha tudok.-
s nyílt az ajtó halkan.
Reszketett a tündér,
- Hideg van és fázom,
lefagyott a lábam,
s nincsen nagy kabátom.
Valamit tenni kell,
mégpedig sürgősen,
el is repült Jánoska
hómanóhoz sebesen.
Hómanó még álmodott,
messzi havas tájról,
ijedten riadt fel
a hangos kopogástól.
Baj van hómanócska
a tündérkénk fázik,
kéne egy cipőcske
és egy nagykabát is.
Hómanó töprengett,
bár nem sokáig,
ha hideg lel valakit,
minden perc számít.
Megyek rák apóhoz,
neki van ollója,
szab nekünk kabátot,
s készülhet majd csizma.
Megkérjük Pók apót,
mert csak ő tud varrni,
Csinkának lesz ruhája,
nem hagyjuk megfagyni.
Rák apó sietett,
az olló csattogott,
a mesteri szabó,
serényen dolgozott.
Pók apó fonala,
pörgött szorgalmasan,
elkészült a kabátka,
s a lábbeli is gyorsan.
Megörült a tündér
a meleg holmit látva,
hamar bele is bújt,
s megszűnt vacogása.
Kacagott a lányka,
pörgött és forgott,
ilyen szép holmit
talán sosem látott.
Puha volt és meleg,
bizony már nem fázott,
hálás szívvel ölelte
a sok dolgos barátot.
Alkony
Zagyi Gáborné
Illusztráció:Molnár Renáta

Gyökér-falvi történetek l.rész


2015. augusztus 26., szerda

Gyökér-falvi történetek l.rész: Csinka

l.rész : Csinka
Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Lakóinak száma,
egyre gyarapodott,
volt, akit a szél,
volt, kit a víz hozott.
Itt él Hómanócska
a bölcs, a legidősebb,
mindenre van válasza,
annak, aki kérdez.
Jánoska a járőr
a rend ügyelője,
kinek szárnya kéklőn
fénylik a sötétbe.
Katica a postás
csöngetni sose rest,
ha csak rajta múlik
nem késnek a levelek.
Bodobács a tűzoltó.
pedáns készenlétben,
falevélen hintázik
piros feketében.
Lenke a legyecske
lusta, kicsit kényes,
fényes szárnyaira
ő mindig igényes.
Ciripke a pletykás
folyton pereg nyelve,
ő itt a legnagyobb
titkok ismerője.
Csinkát a folyó hozta
szörnyű vihar után,
virágszirmon sodorta
idáig egy hullám.
Jánoska talált rá
a kimerült tündérre,
óvatosan áttette
egy száraz falevélre.
Nem tudta honnan jött
apró szárnya sérült,
lassan gyógyulgatott
tünde-lak elkészült.
Itt maradt a tündér
tetszett az otthona,
kuckóját beragyogta
vidám varázslata.
Mosolygott, aki látta
a fénylő tündér-lakot.
Így történt, hogy Csinkának
Gyökérfalva otthont adott.
Zagyi Gáborné
Illusztráció: Molnár Renáta

Csóka-móka


Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madár móka,
locsogó mondóka.
Becsap a csalóka,
ravasz mint a róka,
a padlásra lógva
ráakadt a jóra.
Csírázó csicsóka,
szárított boróka,
egy régi cipócska,
csipetnyi magocska.
Felfigyelt apóka,
a csattogó szóra.
Macskát a padlásra
a tollas fickóra!
Dehogy áll csatába,
hiszen csak egy csóka!
Holnap visszavárja
csábos vacsorája.
Zagyi Gáborné

Rekedt tenor :)

 smile hangulat
Háztetőnkön él egy tenor,
rekedt hangján folyton dalol.
Szerenád szól reggel, este,
csak ne lenne berekedve.
Már hajnal óta kuruttyol,
egy békalánynak udvarol.
Mindennap csak azt fújja,
tisztességes a szándéka.
Eresz alatt van egy dézsa,
abban látom úszni néha,
majd megpihen cserép alatt,
jön a gólya, csöndbe marad.
Este újra dalra fakad,
nem hiába, társra akad.
Lesz család, békacsemete,
messze száll a béka bre-ke-ke...
Zagyi Gáborné