2015. augusztus 28., péntek

Gyökér-falvi történeteklll. rész Ciripke ajándéka


Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Jeges lehelettel
beköszöntött a tél,
festett ablakokra
jégvirágos csipkét.
Meleg kuckóba bújt
a sok apró lakó,
mosolygott is rajtuk
vidáman Hómanó.
Ahol ő született
ott örökké tél volt.
Ott bizony a fákon
madár sosem dalolt.
Egy jégtömbön ragadt
sodródott az árral
a forgó szél felkapta,
tréfás pajkossággal.
Varázserdő mélyén
tette avarágyra,
így lelt Hómanócska
gyökér-lak otthonára.
Szomorú sosem volt
sok itt a barátja.
Mindig van tennivaló
kell az okos tanácsa.
Söprögette éppen
a száraz falevelet,
kosárral kezében.
Ciripke közeledett
Vajon mi lapulhat
a szakajtó mélyébe?
Micsoda meglepetés,
mi előkerült belőle!
Nem volt rest az őszön
már készült a télre,
puha sálat kötött
készült mindenféle.
Volt csíkos, kockás,
vidám tarka-barka,
bizony jókor jött
hasznos ajándéka.
Hómanó választott
széles, barna, kockást,
nyakába tekerte,
s mosolygott viszonzást.
Nem várt köszönetet
tovább sietett
az arca ragyogott
benézett mindenkihez.
Válogattak kedvükre
kapós volt munkája.
Jánoska csíkosban
indult az útjára.
Katicáé pöttyös.
Csinkáé szívecskés.
Bodobácsé egyszerű
a két apóé lepkés.
Ciripke büszke volt
nem dolgozott hiába,
meleg sállal parádézik
gyökérfalva minden lakója.