Rókalyukban három kölyök.
Vörös bundás, kis ördögök.
Merész, aki a legnagyobb.
Majrés félős és izgatott.
Vidám köztük, kicsi Móka,
kedves, virgonc, csak aprócska.
Csúfolja a másik kettő.
- Elnyel majd a sötét erdő!
- Engem sose! Sokat tudok,
kicselezem, ravasz vagyok.
A kicsi még nem ostoba.
Megnövök még, mondta anya.
Róka mama megérkezett,
- Itt az ebéd siessetek!
Mancstörlés és pofi mosás,
hoztam tyúkot, s van friss tojás.
Neki ül a három gyerek,
s mert irigyek verekszenek.
Több jut annak, aki erős,
éhes marad ki szégyenlős.
Nagy a zsivaj, marakodás,
kicsi ez a rókalakás.
Rókáék nem mosogatnak,
nem tányérból falatoznak.
Jóllakottan elpihennek,
Este felé futni mennek.
Róka papa lomtalanít,
róka mama kitakarít.
Merész az már nagyon bátor,
különösen napnyugtakor.
Majrés inti. Óvatosan!
Inkább lassan, de biztosan.
Kicsi Móka jót hempereg,
összetúrt egy levélhegyet.
Kacag, nevet: vuk, vuk, vak, vak.
Furcsa árnyék a fák alatt.
Ismerős, nagy szuszogással,
Koca mama a fiával.
Mutatkozni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.
Á, de baj van! Észre veszi!
Majrést, Merészt megkergeti.
Kicsi Móka zajtalanul
avar alatt,csendben lapul.
Elül a vész, előbújik.
Rókalyukig hazakúszik.
Hazaér a két testvére,
gyorsak voltak szerencsére.
Összebújnak az alomban,
biztonságos otthonukban.
Alszik mind a három róka,
Merész, Majrés, kicsi Móka.
