Várakozás

Ujjacskáján számol,
hogy ennyi meg ennyi,
ám az idő nem akar
gyorsabban telni.

A türelme fogytán,
micsoda izgalom...!
Karácsonyi égők
fákon és házakon.

Ámulva nézi végig
minden áldott este,
ábrándozó szívvel
csillagokat lesve...

Közeleg az ünnep,
más ez mint a többi,
angyalokat láthat,
csak oda kell figyelni...

Lesz majd Karácsonyfa,
alatta sok ajándék!
Amikor mindenki mosolyog,
az az este meseszép...

Lát majd csillagszórót,
ami csupa-csupa varázs,
csak még egy kis türelem,
még pár nap várakozás...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona 
2014

Kicsi Karácsony felelős

 :) <3

Mennyit kell még aludni?
A kérdés tán ismerős...
izeg-mozog, faggatózik,
ő a Karácsony felelős...

Sorban nyílnak ablakok
az adventi naptárban,
ragyognak a gyermekszemek
az édes várakozásban...

Így az esték vidámabbak,
mert holnap újabb nyílik,
röpíti az álma éjjel,
a Karácsony csillagáig...

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona

Mert a hóból sosem elég...

 :)

Talán ma sehol sem söprik a járdát?
Nézte a gyerek elázott ruháját.
Nyakig havas, csak a füle nem vizes,
ekkora nagy hó, hol és mikor esett?

Mosolyog a lurkó: Anya ezt nem érti,
minek esne hó, ha nem lehet csak nézni.
Jó sok kell belőle, hiszen ritkán látok,
végig kell hát járnom minden egyes árkot.

Kicsi Kincsem/ Zagyi G.Ilona

Hóember készül

Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.

Három gombócóriásom
most egymásra igazgatom.
A pocakja büszkén dagad,
akad neki lábaskalap.

Karja lesz egy régi seprű,
a szén-szája csupa derű.
Kap egy vidám répa orrot,
kerek szénből kabátgombot

A nyakába sálat teszek,
anya nevet, hogy azt minek,
de én tudom van értelme,
mosolyog a nagy gombszeme.

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona

Karácsonyfám

Festettem egy karácsonyfát,
ágaira néhány gyertyát.
A tetejére rajzolok
egy különleges csillagot. 

Hókusz-pókusz ecsetvonás,
fenyőzöldre kell a varázs.
Angyalhajak, vidám gyöngyök,
titokzatos üveggömbök.

Piros foltok, kicsi szívek,
habkarikák, tarka díszek.
Téli tájban kész a csoda,
teszem ide, teszem oda.

Asztalra, szoba falára,
úgy jó, ha mindenki látja.
Anya, apa, megdicséri, 
igazira elcseréli.

Zagyi G.Ilona

Mikulásváró

Végre megint december van!
Türelmetlen, nyughatatlan.
Didergős, de mézes-mázas,
csodavárós, gyereklázas.

Kérdezem a csillagokat.
A mikulás meglátogat?
Volt már nálunk tavaly télen,
hogy jó leszek, megígértem.

Gondolatban számolgatok,
jót és rosszat összeadok.
Kívánságom égig érő!
Meddig mér a jóságmérő?

Néhány csínyem beleszámít?
A mosolyom szívet lágyít.
Tudom, mert a nagyi mondta,
bár a csúzlim elkobozta.

Szót fogadok, amikor kell!
Fogat mosok minden reggel.
Sietek, ha szépen kérnek,
az oviból el nem kések.

Csúszik a jég. Recseg, ropog,
ha beszakad, nem nyafogok.
Verset mondok, énekelek,
piros pontot gyűjtögetek.

Sok a dolgom lótok-futok,
álmos leszek, elfáradok.
Anya súgja a fülembe:
"Jövök hozzád!" azt üzente.

Zagyi G.Ilona

Várakozás

Ujjacskáján számol,
hogy ennyi meg ennyi,
ám az idő nem akar
gyorsabban telni.

A türelme fogytán,
micsoda izgalom...!
Karácsonyi égők
fákon és házakon.

Ámulva nézi végig
minden áldott este,
ábrándozó szívvel
csillagokat lesve...

Közeleg az ünnep,
más ez mint a többi,
angyalokat láthat,
csak oda kell figyelni...

Lesz majd Karácsonyfa,
alatta sok ajándék!
Amikor mindenki mosolyog,
az az este meseszép...

Lát majd csillagszórót,
ami csupa-csupa varázs,
csak még egy kis türelem,
még pár nap várakozás...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona 
2014

Kicsi Karácsony felelős

Mennyit kell még aludni?
A kérdés tán ismerős...
izeg-mozog, faggatózik,
ő a Karácsony felelős...

Sorban nyílnak ablakok
az adventi naptárban,
ragyognak a gyermekszemek
az édes várakozásban...

Így az esték vidámabbak,
mert holnap újabb nyílik,
röpíti az álma éjjel,
a Karácsony csillagáig...

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogyan legyen morcos, mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona

Van pár kívánságom

Nekem aranyhal kell,
van pár kívánságom.
Úgy, mint a mesében,
türelmes az álmom.

Suttogok is neki:
"Gyere csak halacska!"
Talán szerencsém lesz,
csalim idecsalja.

Akad, egy-két apró,
fickándozón fürge.
Fogok, visszadobom.
Várok állva, ülve.

Túl sok gyerek várja,
hiába pecázom?
Varázsolok magam.
Majd valóra váltom!

Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem

Ahol a tudomány van

Nekem magasan van még a tábla, 
de ha teszek egy széket alája,
felérem. 
Rajzolok köröket, négyzeteket.
Fát, virágot és kréta lepkéket
fehérben.

Sokat tudok, pedig kicsi vagyok.
Kell napocska és felhőpamacsok
az égre.
Sok görbe vonal, ami kanyarog,
nem butaság. Utak és patakok
a képre.

A táblaszélre szívek kerülnek,
nagy tesóm szerint ennek örülnek
anyuék.
Annyi dolgom van. Még kicsit növök,
majd számokkal és betűkkel jövök
tinta kék.

Zagyi G.Ilona

Első nap az iskolában

Újra nyílik az iskola kapuja,
messzire hallatszik a csengő.
Zsivaj után sóhajt az udvar,
unalmas volt a nyári pihenő.

Élettel telik meg a terem,
helyet kínál a kis diáknak.
Hívogatón ragyognak a padok.
Végre már! Csak erre vártak.

Óvatos, aprócska lépések
feszengve lépik át a küszöböt,
...olyan ismeretlen, új itt minden...
a csengő is először köszöntött.

Nincs ok, sem idő a félelemre,
a tanítónéni kedvesen mosolyog,
- meglátjátok milyen szép itt,
és tanulni, varázslatos dolog.

Hamar belakják a gyerekek,
sokuk már nem is olyan csöndes,
kicsit más ugyan a házirend,
de olyan izgalmas, érdekes.

Figyelni kell minden órán,
játék helyett, könyv és füzet,
bár sokáig kell üldögélni,
futkározni ott a szünet.

Aki ügyes jutalmat kap,
itt is, mint az oviban,
gyűlik a sok piros csillag,
viszik haza boldogan.

Büszkén csillognak a szemek,
mert jó érzés a padban ülni,
a tudomány sem olyan nehéz
és anya is nagyon fog örülni...

2015
Zagyi G.Ilona

Szól a csengő

Üresek a játszóterek,
végetért a nyári szünet.
A sok gyerek hátán táska,
sietnek ma iskolába.

Szól a csengő, hívja, várja,
csillog a pad és a tábla.
Járnak ide rengetegen,
megtelik az osztályterem.

Előkerül füzet, könyvek,
szótfogadnak, csendben ülnek.
Köszöntenek betűk, számok.
Jó tanévet, iskolások!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

"Ha majd nagy leszek!"

"Ha majd nagy leszek!" Gondolkozom sokszor.
"Talán majd én leszek az a jó doktor;
aki meggyógyítja fájós lábadat,
vagy ápoló, ki megméri lázadat,
vagy szakács, ki jól főzi a húslevest,
vagy épp a postás, hoznám a leveled.
Megszerelhetném a csöpögő csapot,
vagy faraghatnék, lehetnék asztalos.
Építhetnék házat, művelnék kertet,
termesztenék neked, mézédes epret.
Időjósként tudnám, lesz -e ma felhő,
mikor, hol szakad, kell -e majd esernyő.
Lehetnék költő, alkotnék verseket,
regényt is írnék, olvasnád könyvemet.
Vadőrként óvhatnám a természetet,
vagy taníthatnék kicsi gyerekeket
csupa jóra, amit tanultam veled.
Tucatnyi kérdés, keresném a választ,
s ha tudós lennék, mondanám, kívánhatsz
mint a mesédben. Valóra váltanám.
A tudományom rád igazítanám,
ha majd nagy leszek!"

Zagyi G.Ilona

Beszédes virágok

Virágomat

Az anyák már csak ilyenek

"Szedd a lábad, siess, gyorsan,
figyelj csak rám, kinek mondtam!"
Tegyem ide, tegyem oda,
nem később, most azon nyomban.
Ha kapkodok? Összecsaptam.
Gyerek vagyok, nem ostoba.
Azt szeretné, okos legyek.
Az anyák már csak ilyenek

Kócos vagyok, csupa maszat,
térdem sebes, ruhám szakad?
Varr és gyógyít, mosdat, fésül.
Ringatnak a varázsszavak.
Rémeket űz és árnyakat,
bújok hozzá ha sötétül,
eltűnnek a szörnyetegek.
Az anyák már csak ilyenek.

Versem, dalom megkönnyezi,
rajzaimat mind elteszi,
"öreg napjaira" mondja.
Meghatódva nézegeti,
pakolgatja, rendezgeti.
Van még hely a kis fiókban.
Itt őrzi a szeretetet.
Az anyák már csak ilyenek.

Zagyi G.Ilona