2019. december 5., csütörtök
A vidám krampusz
Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.
Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.
Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.
Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.
Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.
Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!
Gyakorolta a tükörben,
hogyan legyen morcos, mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!
Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.
Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.
Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...
Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!
Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
A mikulás rémálma
Odakint köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...
- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.
Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok!
Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget.
- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban.
- Hol járok én? Mi történt itt emberek?-
Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták?
Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető.
- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.
- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig hólepte, ezüstös szakállát..
- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Útirány
Csillagok közt fut a szán,
csilingel a száncsengő,
pihen a hold udvarán,
takargatja hófelhő.
A mikulás mosolyog,
mesés zsákja jókora.
Itt az idő krampuszok!
Csattan csoda ostora.
Varázslatos, téli éj.
Hol van az út, merre jár?
Gyermeki vágy, sok levél,
minden dal egy fénysugár.
Zagyi G.Ilona
A Mikulás süvege
Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.
Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.
Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.
Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.
Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.
Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.
Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
2019. november 15., péntek
Kis kosztosok
Nézd egy cinke!
Oly picinyke.
Röpül ágra,
dió várja,
s szalonnabőr.
Épp csipeget,
éhes lehet.
Aprók magok.
Hallom kopog,
a kicsi csőr.
Illeg-billeg,
kicsit cseveg,
társa akad,
jut is, marad,
nincs ellenőr.
Zagyi G.Ilona
2019. november 13., szerda
Sün-vacok
Sürög-forog a süncsalád,
hűvösek már az éjszakák.
Kell egy fészek, tágas, meleg,
így vészelik át a telet.
Kell száraz fű és falevél,
vastag fal lesz és rá fedél.
Míg dolgoznak jól is laknak,
sünpocakba raktároznak.
Hasznos étket rejt az avar,
Talál, aki ügyes, kapar.
Giliszta és hernyó, kukac,
telik bendő nő a kupac.
Nem jelzi más csak egy halom,
elkészül a téli alom.
Mind befelé! Hamar, hamar,
jöhet tél és hózivatar.
Összebújnak? Nem szúr tüske?
Az ő titka, erre büszke.
Tábla lóg a deres falon.
Csak tavaszig ne zavarjon!
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Doboz-lak
Van egy kedves doboz lakom,
ülök benne, fel is állok.
Nyitom csukom, ha akarom,
belefekszem, kiabálok.
Autó lesz, vagy palota?
Eljátszom, mert kicsi vagyok.
Dőlök ide, dőlök oda,
nevettek ha felborulok.
ülök benne, fel is állok.
Nyitom csukom, ha akarom,
belefekszem, kiabálok.
Autó lesz, vagy palota?
Eljátszom, mert kicsi vagyok.
Dőlök ide, dőlök oda,
nevettek ha felborulok.
Őszi vendégség
Kopasz ágon őszapó ül,
zajonganak cinegék.
Tudják, az ősz menni készül,
búcsúztatják zöldikék.
Mátyásszajkó rikoltozik,
ül az ágon, mint egy csősz.
Kopasz ágon tollászkodik,
figyeli egy szelíd őz.
Van lakoma a fa alatt,
lehullott a sok dió,
ami széttört, kettéhasadt,
madár vendég fogadó.
Zagyi G.Ilona
Gyermekmosoly mindig nyár
Keringőjét falevélnek
kíséri a napsugár.
Nevetésre elcseréllek,
gyermekmosoly mindig nyár!
kíséri a napsugár.
Nevetésre elcseréllek,
gyermekmosoly mindig nyár!
Elkapni a táncolókat,
csókot is kap egynéhány.
Simul a szél pírt cirógat,
megpihen a szemhéján.
csókot is kap egynéhány.
Simul a szél pírt cirógat,
megpihen a szemhéján.
Nevet a nap, mint a gyerek,
vidám lesz az egész táj,
kacagnak a tarka színek,
ősz van itt, és mégis nyár.
vidám lesz az egész táj,
kacagnak a tarka színek,
ősz van itt, és mégis nyár.
Zagyi G.Ilona
2019. március 26., kedd
Csak egy erdei séta...
Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.
- Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.
- Mekkora földkupac! A hangyák vára?
- Régóta lakják, így nőtt ekkorára.
Csupa járat, zeg-zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.
- Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt... Hol lehet?
- Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.
- De én nem bántanám, játszanék vele!
- Egy élőlény nem ember játékszere.
- Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.
- Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.
- A barátom lenne, velem aludna.
- Hiányozna neki saját odúja.
- Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?
- Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.
Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! -
Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.
- Otthon lenni jó... és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.
Kíváncsi napfény bekukucskál itt-ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.
Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni... csak ennyit mond.
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
Zagyi G.Ilona
Gólya
Romos ház a falu szélén,
otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.
Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.
Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.
Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik, mászik sok jó falat.
Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.
Zagyi G.Ilona
(2016.02.)
Üzen a tavasz
Ma egy dallam szárnyra kap.
Csendül itt a nyitni kék.
Miért bújik el a nap?
Csalogatnák cinegék.
Itt az idő!Ébresztő!
Nyitni, nyitni, nyitni még!
Kell az égre kékítő,
s a napfényes büszkeség.
Kikeletről szól ez a dal.
A szél súgja: jeget török.
Tavasz ír a zöld tollával,
azt üzeni: Rögtön jövök.
Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
A mormoták tavasza
A föld alatt bélelt vacok.
Mélyen alszik, de mocorog,
szuszog, piheg nyolc mormota.
Forgolódnak ide-oda.
Ébresztő! Már kint süt a nap!
Itt az idő, itt a tavasz!
Zöldül a fű, zsendül hajtás.
Éhes lehetsz bundás pajtás.
Ébredeznek, nyújtózkodnak,
ficeregnek, mocorognak.
Mi ez a hang? Zörög, morog.
Üres gyomruk, ami korog.
Hamar, hamar! Mind izgatott.
Érezni a jó illatot.
Kinyitni a téli lakot.
Elbontják a kijáratot.
Tavaszi fény csillog-villog,
zöld pázsit és virágszirmok,
feslő rügyek, friss levelek.
Hűsítőül harmatcseppek.
Mind a nyolcan mohón esznek,
jóllakottan hemperegnek.
Dörgölőznek, sugdolóznak,
figyelnek és hallgatóznak.
Sok a veszély, vigyázni kell!
Eledel lesz, ha nem figyel.
Sas és hiúz, Uhu, medve,
vadászik rá. Préda lenne.
Fel-felállnak, leskelődnek,
mert ők a fütty felelősek.
A füttyszavát hallja Zerge
elinal az intő jelre.
Így a bajban, barátra lel.
Viszont riaszt. El innen, el!
Elbújik a nyolc mormota,
Találd ki, hogy merre, hova.
Zagyi G.Ilona
Csóka-móka
Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madár móka,
locsogó mondóka.
Becsap a csalóka,
ravasz, mint a róka,
a padlásra lógva
ráakadt a jóra.
Csírázó csicsóka,
szárított boróka,
csipetnyi magocska
egy régi cipócska.
Felfigyelt apóka,
a csattogó szóra.
Macskát a padlásra
a tollas fickóra!
Dehogy áll csatába,
hiszen csak egy csóka!
Holnap visszavárja
csábos vacsorája.
Zagyi G.Ilona
Kicsi kóborló
Nyájban legelészett
ugri-bugri kecske,
először ízlelte,
milyen a füvecske.
Minden érdekelte,
csacska gyerekecske,
messzire csalta őt
huncut, tarka lepke.
Mire észbe kapott
rémülten mekegve,
nem tudta, merre jár,
mamáját kereste.
Vajon merre, merre?
Kéne friss tejecske.
Hogy talál most vissza,
csak sírt keseregve.
Búját megsajnálta
szelíd füstifecske.
- Gyere, kicsi, gyere!
Gyere! - csicseregte.
Könnyű volt a dolga,
a gida követte,
a kicsi kóborlót
így hazavezette.
Kecskemama hálás,
mert bizony kereste,
vígan simult hozzá
az ő szíve csücske.
A kicsi festőművész
Elfogyott a papírlapom,
kipróbálom most a falon.
Milyen szépen fog a filcem!
Le nem mossa senki innen.
Van anyának tartós rúzsa,
azzal szép a piros rózsa!
Magamra is festek egyet,
csak úgy ragyog, olyan szépek!!
Jó, hogy tegnap volt a festés,
illik hozzá, ez most mesés.
Biztos nagyon megdicsérnek,
mert örülnek minden szépnek.
Azt hiszem most hasznos vagyok,
jó, hogy elfogytak a lapok.
Pillangók és szép virágok,
a konyhában is nekilátok.
Zagyi G.Ilona
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)