2017. július 5., szerda

Pele-hon

Falban fészek. Egy menedék.
Élnek benne szürke pelék.
Jómódban és biztonságban,
padlásomon, pelevárban.

Hozzányúlni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.
Prüszköl, harap, foga éles,
pele-honra nagyon kényes.

Folyton bővül. Tettre készek.
Szobát rágnak, ha nem férnek.
Tágas a tér, széles padlás,
jól elkerülik a macskát.

Eleség is akad bőven,
a kertünkben s az erdőben.
Szorgalmasak nincsen szünet,
egész őszig tar a szüret.

Két nagy fámon van sok dió,
s terebélyes a mogyoró.
Sok a kosztos a rokonság,
Mókus viszi maradékát.

Nappal alvás, este rumli,
a padlásom életteli.
Viháncol sok pelegyerek.
Pelemama visít. Csendet!

Mire való verekedni!
Rossz gyereknek nem jár semmi!
Nagy a család. Összetartja.
Aki lusta, összeszidja.

Sorakozó! Vár a munka!
Irány ki a villanydrótra!
A vékony híd csak úgy rezeg!
Pele lába sose remeg.

Olyan mint egy akrobata,
van már benne gyakorlata.
Kutyám mérges, ugat, csahol.
Nem figyel rá, diót pakol.

Pelepapa ügyel arra,
megteljen az éléskamra.
Ingajárat oda-vissza,
szorgalom a jómód titka.

Tart a munka egész őszig,
jó a termés alig győzik.
Puha háncs és pihe gyűjtés,
télre kell a vacok bélés.

Rosszul alszik és mocorog,
hogyha fázik, foga vacog.
Békés csend, ha jó a kuckó,
alszik minden pelelurkó .

Hónapokig nyugodt álom,
csoda -e, hogy nagyon várom.
Füldugó sem kell éjjelre,
jót alszunk a téli csendben.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Rekedt tenor

 

Háztetőnkön él egy tenor,
rekedt hangján folyton dalol.
Szerenád szól reggel, este,
csak ne lenne berekedve.

Már hajnal óta kuruttyol,
egy békalánynak udvarol.
Mindennap csak azt fújja,
tisztességes a szándéka.

Eresz alatt van egy dézsa,
abban látom úszni néha,
majd megpihen cserép alatt,
jön a gólya, csöndbe marad.

Este újra dalra fakad,
nem hiába, társra akad.
Lesz család, békacsemete,
messze száll a béka bre-ke-ke...

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Koca anyó



Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.


Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csak egy erdei séta ll.


 Ősz


A fák között járunk, fogom a kezét.
- Siessünk! - mondja - akarok gesztenyét!
Figurákat készítek, meséseket.
Gesztenye királylányt s hozzá herceget.
Kell makk és kökény, piros galagonya,
barna, tüskés héj lesz majd a korona.-
Keresem az ösvényt, csetlek és botlok.
Kapaszkodnak belém indák és bokrok.
- Oda nézz!- mondja - de furcsa árnyékok!
Talán itt élnek manók és koboldok.
Miért néma az erdő, ez mit jelent?
Hol van a madárdal, miért nagy a csend?
- Megváltozik minden, búcsúzik a nyár,
új otthont keres a költözőmadár.
Messze repül. Egy melegebb vidékre,
s akkor jön vissza, ha a télnek vége.
Aki itt marad, bírja a hideget,
madár és állat ilyenkor gyűjtöget.-
Egy tisztásra érünk, leülünk kicsit,
talán ha nem mozgunk, látunk valamit.
- Ni csak! Mi moccan? - Két süni toporog.
Súgja a gyerek - Én odaosonok.-
Nem volt elég gyors, visszagömbölyödtek.
Meredtek a tüskék. El sem köszöntek.
Megtörik a csend, most valaki kopog!
- Egy, kettő, három, négy...- halkan számolok.
Koppan és koppan. Hullik a faforgács,
széles fa törzsén egy díszes fakopáncs.
Piros a sapkája, a csőre hegyes.
- Miért fúr és farag? Valamit keres?
- Élelmet gyűjt, vagy odút javít éppen,
hánccsal béleli, ne fázzon a télen. -
Vörös folt mozdul a fa tetejében,
bújik előlünk lombok sűrűjében.
-Jajj az ,ott, egy mókus, annyira édes!
úgy hazavinném, ugye lehetséges!
- Nem menne szívesen. Nézd, ott a párja!
Azt hiszem van több is, nagy a családja.-
Krúg, krúg, krúg ! Kíváncsiskodik egy holló.
Úgy, úgy, úgy! Csúfolja egy cserfes szajkó.
Feleselnek, hogy ki is tudja jobban,
nem maradunk a furcsa hangzavarban.
Bogarak,lepkék, nyüzsög itt az élet,
dehogy van itt csend, ha jobban megnézed.
Reccsen az ág, egy őz jön közelünkbe,
ahogy észre vesz, eltűnik sietve.
- Olyan szépséges! De kár, hogy itt hagyott!
Talán majd egyszer vele is játszhatok.
Kezemből etetném. Bögrémből inna.
Lehet megszeretne nem vágyna vissza.
- Neki ez az otthon, nem baj hogyha fél,
mert leselkedik rá ezernyi veszély.
- Otthon lenni én is szeretek - mondja
s a kezem kicsit szorosabban fogja.
A forrásnál járunk, köveket keres,
válogat köztük, lapos legyen, kerek.
- Ajjaj! Kígyó!- Ugrik fel ijedten.
- Az csak egy sikló. Ne félj tőle kincsem!
Ő is megijedt. Látod, hogy menekül!
Már vissza sem néz, hupssz a vízbe merül.-
Vissza kéne mennünk, esteledik már,
Zenél a tücsök és int a napsugár.
Majd elfelejtettük, miért is jöttünk,
minden zsebünkbe mindenfélét tömtünk.
Van itt gesztenye, piros, zöld, s kék bogyó, .
s van még két maréknyi makk és mogyoró.
Feltámad az esti szél. Susog a lomb.
Őszies dallam, de igaz mesét mond.
Összehajolnak mögöttünk az ágak,
búcsút intünk az erdei világnak.
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Diókóstolók



Holló Sanyi, Holló Maris
a diófán üldögélnek.
Figyelik a házat, kertet,
- "kong,klong, krug, krug".- Beszélgetnek.

Őszi színek, őszi zajok.
Kicsi mókus diót keres,
a két madár ámul, bámul,
ahogy surran, villámsebes.

Talált diót, meg is töri,
hull a csonthéj a fa alá,
jóllakottan elégedett,
futkározik fel és alá.

Holló Sanyi gondolkodik.
Jó ízű-e, finom lehet?
Röppen föl a diófára.
- Megkóstoljuk, hozok egyet!

A csőrében ott a dió.
- Nagyon kemény. Hogy törjük fel? -
Fejét rázza Holló Maris
- Nem lehet ezt madárcsőrrel.

- Kárba nem vész majd meglátod,
van itt ész, holló tudomány.
Röpüljünk csak el az útig,
a tervem kipróbálhatnám.

Terepjáró zötykölődik,
sok a kátyú, az út rögös.
Ledobja a kerék alá,
a kemény héj összetörött.

Nincs autó most már sehol,
szétnéznek még, türelmesek.
Kihalt az út, lakmároznak,
minden morzsát összeszednek.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csak egy erdei séta...



Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.
- Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.
- Mekkora földkupac! A hangyák vára?
- Régóta lakják, így nőtt ekkorára.
Csupa járat, zeg-zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.
- Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt... Hol lehet?
- Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.
- De én nem bántanám, játszanék vele!
- Egy élőlény nem ember játékszere.
- Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.
- Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.
- A barátom lenne, velem aludna.
- Hiányozna neki saját odúja.
- Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?
- Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.
Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! -
Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.
- Otthon lenni jó... és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.
Kíváncsi napfény bekukucskál itt-ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.
Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni... csak ennyit mond.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Sok száz éves fa



Még nem láttam ekkora fát!
Lehet kapni hozzá létrát?
Tetejére ha felmásznék,
a világon mindent látnék?

Te vagy itt a legidősebb.
Talán őrt állsz, örököset?
Öreg vagy már, nagyon kérges.
Megölellek. Vajon érzed?

Hány kisgyerek kéne ide,
kiknek keze összeérne?
Tíz barátom elég lenne?
Kéz a kézben, körbe körbe.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csuszka pár



Terebélyes ágak között,
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá,
csúszik ide, csúszik oda.

Talán bizony lakást keres?
Apró szépség illeg-billeg,
- Ni csak, itt egy üres odu!
Párját hívja: cirreg-cirreg.

Nézegetik. Az ajtó nagy,
leszűkítjük, hordunk sarat,
ha kisebb lesz, otthonosabb.
Nekilátnak, tapasztanak.

Amíg száradnak a falak,
jó vastagon kibélelik.
Fakéreg és tűlevelek.
Itt kelnek ki majd a kicsik.

Harkály röpül. Menne haza.
Nem fér már be, szűk a nyílás.
Bent lapul a két kis szorgos,
kész a fészek csinosítás.

Sürgés, forgás, tüsténkedés,
biztonságos a menedék.
Buzgólkodó a csuszka pár,
kártevőkből van itt elég.

Telnek-múlnak,napok, hetek.
A fészekben kilenc tojás.
Koppan kis csőr, a héj reped.
Kilenc, pici szívdobbanás.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Különös koncert



Hosszú csápok amit látok.
Mi bújik a kéreg alatt?
Kitapogat óvatosan,
Meleget vár? Talán nyarat?

Júniusban előbújik,
egy fényes, fekete frakkban.
Előkelőn illeg-billeg,
a szép, nyári alkonyatban.

Röppen föl a csalitosba,
üldögél a virágbokron.
Eltűnődik szomorúan
- nyakkendőm nincs, csak a hangom.

Cifra lepke libben mellé.
- Szomjas vagyok. Ön a pincér?
- Nem. Kérem, én, zenész vagyok.
Fellépek, a tücsök kísér.

- Hangverseny lesz, éji zene?
Megvárom, ha megengedi.
Előkerül tücsökmester.
- Cincér fiam, lássunk neki!

Így csendült fel a szerenád!
Figyeld csak az esti csendben.
Táncolnak az apró árnyak,
csillagfényes bálteremben.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Borz Amál és Borz Aurél.



Vajon mit rejt csöndes tölgyes,
ki lakik az erdő mélyén?
Itt kukucskál egy rönk mellett,
Borz Amál és Borz Aurél.

Van itt borzvár a föld alatt,
de nem egyszerű kotorék,
csillog, villog, tisztán tartja,
Borz Amál és Borz Aurél.

Óvatosan, szépen lassan.
Fülel, figyel. Nincs -e veszély?
Így megy ez, ha előbújik,
Borz Amál és Borz Aurél.

Nagyon üres a borz pocak,
még épphogy csak elmúlt a tél.
Nem csoda, hogy megéhezett
Borz Amál és Borz Aurél.

Morog, forog és toporog,
itt az idő,leszállt az éj.
Kígyót, békát kutat, keres,
Borz Amál és Borz Aurél.

Lassún lomha, bár nem lusta
ha nincsen más jó a gyökér.
Izeg-mozog, túr és kapar,
Borz Amál és Borz Aurél.

Akad egér, jó friss kukac.
Darázsfészek a holdfénynél.
Telik bendő, nem gyűjtöget,
Borz Amál és Borz Aurél.

Jóllakottan elégedett,
már hajnal előtt hazaér.
Leporolja a bundáját,
Borz Amál és Borz Aurél.

Hálókamra, puha alom.
Ágya haraszt és falevél,
édes álmot alszik nappal,
Borz Amál és Borz Aurél. 

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Fekete rigók



Vadszőlő fut sűrű bokron,
benne rejtek, fészekotthon.
Óvják őket tüskés ágak,
biztonság a rigó párnak.
Itt csendül a legszebb nóta...

Nem egyformák, más a színük,
egy-ütemre ver kis szívük.
Itt élnek már egy ideje.
Barnás árnyú és fekete.
Egyik csendes, nincs szócsata.

Bejárják az egész kertet,
nem félnek, tán megismernek.
Nem csak röpül. Lép és ugrik.
Amit lelnek haza viszik.
Bőséges lesz a vacsora.

Tágas terű iskoláját,
mesterfokú diplomáját,
nem jegyezték oklevélre,
de méltó a hírnevére.
van a dalnak varázslata.

Dalolása nem csak móka,
figyel párja a jó szóra.
Mit rejt fészek, puha, mohás?
Halvány zöldes, szeplős tojást.
Kel, öt-hat rigó fióka.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Szentjánosbogárkák


Fénylő pöttyök bokrok felett.
Felvillanó morzejelek?
Rejtélyesen titokzatos.
Falevélen kis csillagok?
Bár a látvány nem szokványos,
hívogatón barátságos.
Ti-ti, tá-tá, talán kódok?
csillog- villog a bozótos.
Csalogatnak: erre, erre!
Varázslatos így a cserje.
Mesebeli nyári este,
világít a bogár teste.
Olyan apró és védtelen.
Itt lapul a tenyeremben.
Fogságban már nincs fényjátszás,
kialudt a kicsi lámpás.
Szabadsága legfőbb titka,
elengedem, s gyúl a szikra.
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.