Háztetőnkön él egy tenor,
rekedt hangján folyton dalol.
Szerenád szól reggel, este,
csak ne lenne berekedve.
Már hajnal óta kuruttyol,
egy békalánynak udvarol.
Mindennap csak azt fújja,
tisztességes a szándéka.
Eresz alatt van egy dézsa,
abban látom úszni néha,
majd megpihen cserép alatt,
jön a gólya, csöndbe marad.
Este újra dalra fakad,
nem hiába, társra akad.
Lesz család, békacsemete,
messze száll a béka bre-ke-ke...
