Valamit rejt a borostyán,
surrognak, mozognak levelek,
majd életre kelt a diófám,
rajta sárgásszürke,zöld színek.
Zajongó madárkák serege,
tyü, tyü,tyü,tyű, pereg a csőrük,
szinte minden ágon Zöldike,
nem félnek, itt nincs ellenségük.
Vajon merre, hová tartanak?
Ráérősen néznek szét nálam,
mint akik helyet választanak,
hol teleljenek biztonságban.
Tollászkodnak a napsütésben,
enyhén fúj a novemberi szél,
olyan, mint egy kedves mesében,
hol a vándor, végül hazaér.
Kicsi Kincsem
Icus Zagyi Gáborné
