Csinka levelei: A mókus zsákja

Túl az üveghegyen

varázserdő mélyén,

aprónép éldegélt,

nyugalomban, békén.

Okos dolgot talált ki

Hómanó és Manócska.

Lekvárt kellene főzni,

olyan sok a szamóca.

Kosárkába gyűjtötték,

alaposan megmosták.

Egy jókora fazékba,

a tűzhelyre felrakták.

Őrizték, le ne égjen,

amíg lassan rotyogott.

Hómanó kavargatta, 

Manócska kóstolgatott.

Csengett-bongott a harang:

Megjött Csinka levele!

- Gyorsan menjünk Manócska,

hol a fazék fedele?

Levették a tűzhelyről,

hogy oda ne kozmáljon.

- Vajon most mit írt Csinka

olyan nagy az izgalom.

Már csak ők hiányoztak,

összeültek a barátok.

Katica épp felbontotta

az ismerős borítékot.

- Drága barátaim!

Pihenőhöz értem,

hogy mi minden történt,

azt most elmesélem.

Nagy utat tettem meg

órákig repültem,

de le kellett szállnom,

viharba kerültem.

Elnehezült szárnyam  

teljesen eláztam.

Az eső úgy szakadt,

szinte alig láttam.

Találtam egy odút,

egy nagy fa törzsében.

Üres volt a kuckó,

ici-picit féltem.

Takaros volt és rendes,

látszott, hogy itt laknak.

Lepihentem egy kicsit,

míg szárnyaim száradtak.

Jólesett a meleg is

így elnyomott az álom,

egy mókus költögetett,

simogatta az arcom.

Mókust még nem láttam,

kicsit megijedtem.

Azt mondta ne féljek,

jó helyem van itt bent.

Majd kedvesen betakart,

mogyorót is tört nekem,

amíg én elmeséltem

az egész történetem.

Panaszkodott nekem,

kiszakadt a zsákja,

ahogy gyűjtögetett

felakadt egy ágba.

Kihullott az egész,

hiába dolgozott.

- Nincsen másik háló.-

búsult, szomorkodott.

Eszembe jutott a tű

a szülinapi cérna,

így lett hasznos igazán

Pók apó ajándéka.

Megvarrtam a zsákját,

örült neki nagyon.

Lesz mibe gyűjteni

télire a vagyont.

Nagyon boldog volt,

kedvesen hálálkodott.

Kaptam érte mogyorót,

meg egy szem fenyőmagot.

Most még alszom kicsit,

reggel tovább megyek.

Üdvözlet barátaim!

Küldöm szeretetemet!!

Szétszéledt a társaság,

ki erre, ki arra,

folytatta a lekvárfőzést

Hómanó és kis Manócska.

Ilona Zagyi Gáborné