Beszédes virágok

Virágomat

Virágomat

Öntözgettem, nevelgettem,
mint édesanyám engemet,
féltő gonddal védelmeztem,
mint jó anya a gyermeket.

Simogattam dúdolgatva,
ANYÁK napján neked adom,
hogy SZERETLEK elsuttogja,
szíved érzi kedves dalom.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Beszédes virágok

Szedtem sok-sok szép virágot,
egy nagy csokorba kötöttem,
ezt adom ma anyácskámnak,
az érzéseim színekben.

Fehéret, mert megszülettem,
édes tejjel megetetett,
fehér volt a takaróm is,
takargatott, melengetett.

Sárgákat a nappalokért,
mert akadt dolga rengeteg,
minden percét kihasználja
a magamfajta kisgyerek.

Kéket a sok éjszakáért,
mit, ha kellett átvirrasztott,
ha beteg, vagy nyűgös voltam,
gyógyítgatott, ápolgatott.

Rózsaszínt a szép mesékért,
mi felvitt a csillagokig,
a sok kedves szép szaváért
ébredéstől elalvásig.

Pirosat a szeretetért,
ami enyém és végtelen,
minden egyes ölelésért,
szívet rajzol a kis kezem...

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Gyurgyalagok

Mint a tavasz kacérsága,
kékeszöld és aranysárga.
Vidám színek, tarka trillák, 
lepkeröptű, kis madárkák.

Zengő kórus, incselkedő,
krük-krük, prü-prü, szép az idő!
Üdvözlik a napsugarat,
feltűnő a díszes csapat.

Homokfalban költőüreg,
takarít a madársereg.
Nap szárítja míg odasüt
Ajajj, veszély! vüt-vüt, vüt-vüt!

Macska figyel lent az aljban,
Fel tud mászni? Akkor baj van!
Ám a partfal túl meredek,
nyávog, s mondja továbbmegyek.

Akad erre poszméh, darázs.
Elkapni? Egy szemvillanás.
Bögöly és légy nem menekül,
s ha más nincs, bogár kerül.

A közelben méhkaptárak,
házi méhre is vadásznak.
Nyáron több kell a családnak
a gyurgyalag fiókáknak.

Tavasz és nyár zajos-dalos
Zeng itt a táj, varázslatos.
Ősz elűzi. Nem bír faggyal.
Csendesül a táj, a partfal.

Ilona Zagyi Gáborné