Beszédes virágok

Virágomat

Virágomat

Öntözgettem, nevelgettem,
mint édesanyám engemet,
féltő gonddal védelmeztem,
mint jó anya a gyermeket.

Simogattam dúdolgatva,
ANYÁK napján neked adom,
hogy SZERETLEK elsuttogja,
szíved érzi kedves dalom.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Beszédes virágok

Szedtem sok-sok szép virágot,
egy nagy csokorba kötöttem,
ezt adom ma anyácskámnak,
az érzéseim színekben.

Fehéret, mert megszülettem,
édes tejjel megetetett,
fehér volt a takaróm is,
takargatott, melengetett.

Sárgákat a nappalokért,
mert akadt dolga rengeteg,
minden percét kihasználja
a magamfajta kisgyerek.

Kéket a sok éjszakáért,
mit, ha kellett átvirrasztott,
ha beteg, vagy nyűgös voltam,
gyógyítgatott, ápolgatott.

Rózsaszínt a szép mesékért,
mi felvitt a csillagokig,
a sok kedves szép szaváért
ébredéstől elalvásig.

Pirosat a szeretetért,
ami enyém és végtelen,
minden egyes ölelésért,
szívet rajzol a kis kezem...

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Gyurgyalagok

Mint a tavasz kacérsága,
kékeszöld és aranysárga.
Vidám színek, tarka trillák, 
lepkeröptű, kis madárkák.

Zengő kórus, incselkedő,
krük-krük, prü-prü, szép az idő!
Üdvözlik a napsugarat,
feltűnő a díszes csapat.

Homokfalban költőüreg,
takarít a madársereg.
Nap szárítja míg odasüt
Ajajj, veszély! vüt-vüt, vüt-vüt!

Macska figyel lent az aljban,
Fel tud mászni? Akkor baj van!
Ám a partfal túl meredek,
nyávog, s mondja továbbmegyek.

Akad erre poszméh, darázs.
Elkapni? Egy szemvillanás.
Bögöly és légy nem menekül,
s ha más nincs, bogár kerül.

A közelben méhkaptárak,
házi méhre is vadásznak.
Nyáron több kell a családnak
a gyurgyalag fiókáknak.

Tavasz és nyár zajos-dalos
Zeng itt a táj, varázslatos.
Ősz elűzi. Nem bír faggyal.
Csendesül a táj, a partfal.

Ilona Zagyi Gáborné

Gólya

Romos ház a falu szélén.
Otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.

Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.

Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.

Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik,mászik sok jó falat.

Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Kacsa család

Nádas alján szép, nagy fészek,
benne tizenhárom tojás.
Kacsamama melengeti.
Huszonnyolc nap várakozás.

Megreped a tojás héja,
s tizenhárom puha-pihés
bújik elő szépen, sorban.
Kezdődhet a lépegetés.

Vajon hová tityeg-totyog
tizenhárom Kicsi kacsa?
Kacsasorban egymás után.
Hívja őket anyjuk szava.

Csusszannak is be a tóba,
úszik mind a tizenhárom.
Kacsa mama hápog büszkén:
ők itt, az én nagy családom.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Gyökér-falvi történetek l. rész hangos-mese

Télűző babonák

Összeadták egy batyuba,
csupa színes, fényes darab,
hozzá vidám, tarka kalap. 
Szalmatestet rejt a ruha.

Gúnya alatt ott a rontás,
bajforrása minden rossznak.
Messze viszik és dalolnak:
kisze, kisze, kiszehajtás.

Kacagva fut a sok fruska.
Lesz is jussa, aki adott,
aki irigy átkot kapott.
Tépik sorba, ez a sorsa.

Parton hever minden dísze.
Kisze-bábú széjjelszakadt,
"banya"csomót visz a patak.
Mit jósol a sodró vize?

Talán bizony férjhez menne,
boldog lesz -e, egészséges?
Lesz szerelem, szenvedélyes?
A kínt, örvény húzza, vigye.

Hol nincsen víz, tűzre kerül,
s amíg hevül, elég a baj,
dal és kacaj, nagy a zsivaj.
A füst elszáll, az ég derül.

Fűzfaágra színes szalag,
néhány kifújt, hímes tojás.
Villő kincse. Mosoly-varázs.
Titka van a szóvirágnak.

Barkaágak egy csokorban.
Mágikus a bolyhos virág?
Körülvesz az ősi világ.
Gyógyul, éled, mert tavasz van...

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Kuszma

Levél zörren.
Surran csendben,
egy pikkelyes,
szép-kék pettyes.
Kígyó volna?

Korhadt ágak,
furcsa árnyak.
Talán bujkál?
Kikukucskál.
Nem ártana.

Sűrűn pislog,
nincs itt titok.
Kedvesen néz,
bár nem merész,
nyelvét nyújtja.

Reccsen az ág.
jajj megfogják!
De mint a csík,
fürge a gyík.
Opssz a farka!

Letört darab
az áldozat,
s bár rövidült,
megmenekült
a kis kuszma.

Ilona Zagyi Gáborné

Húsvéti mosoly...

Lustán bámészkodott a telihold,
furcsa dolog, amit észrevett:
Tojást őriz fészkében a nyúl,
talán valami tévedés lehet...

Micsoda madárfüttyös ébredés...
Kíváncsin kacsint felkelő napfény,
mi visszacsillant harmatcseppeken,
édes, tavaszillatot hordott a szél.

Lappangó titok a levegőben,
a kakas már elkukorékolta.
A gazdasszony ma is korán kelt,
bari bégetett az akolba`.

A tyúkot kiscsibék kísérték,
hívta őket hangosan kotyogva,
a békés, kapirgáló társaságot,
pajkos szellő végig cirógatta.

A kút káváján gerlepár pihent,
a sürgő mozgolódást figyelve,
ma bizony nem kell a vízre várni,
valaki a vödröket telemerte.

Ünnepi terítő az asztalon,
a vázában frissen szedett barka,
szorgalmas kezek gyűjtögették,
rendezték e díszes csokorba.

Hívogató, csábító teríték,
rajta illatos kalács és sonka,
mellette a kancsóban vöröslő,
garatingerlő, jóféle borocska.

Takaros, fonott kosárkában
kézzel festett, hímes tojások,
szívből, vendégeknek készültek,
ajándéknak szánták a jányok.

A lócán üldögélt a két cserfes,
egyik még a másik haját fonta,
miközben jókedvűn nevetgélt a
két virágszál, Juliska, Mariska.

Lopakodó árnyak közeledtek,
óvatos lépések a kert alatt,
riadtan röppentek el a gerlék,
nyomukban csak egy-két pihe maradt.

A víz loccsan... sikolt a jány,
riadtan pördül a rokolya,
kalap mellett díszes szalag,
széles a legények mosolya...

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Fakopáncs

Egy hang riaszt.
Bont és lyukaszt.
Fireg-forog.
Farag, kopog,
egy furcsa ács.

Lécek között
szinte pörög.
Oly elegáns,
tarka ruhás,
piros sapkás.

Tetőről lóg,
mint egy nagy pók.
Mit vés vajon
fönt a falon?
Hull a forgács.

Csőre koppan,
nem titokban.
Zeng a környék,
Vés a vendég.
Nagy fakopáncs.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Zajos-dalos

Kinyit-kinyit.
Vizit-vizit.
Licit-licit.
Mennyit-mennyit?

Csacsog-csacsog.
Kapok-kapok.
Nagyot-nagyot
adok-adok.

Csivit-csivit.
Kicsit-kicsit.
Törik-törik,
csalit-csalit.

Kincset-kincset,
viszek-viszek.
Tied-tied,
csipet-csipet.

Várom-várom,
párom-párom.
Tudom-tudom,
csalom-csalom.

Piheg-piheg.
Hiszek-hiszek.
Zizeg-zizeg,
fészek-fészek.

Ragyog-ragyog,
napos-napos.
Dalos-dalos,
zajos-zajos.

Panasz-panasz.
Vigasz-vigasz.
Igaz-igaz.
Tavasz-tavasz.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Vakond

Bársony bundás,
kis vakond ás.
Ágas-bogas
alagutat.
Vadászfolyosót.

Bányász lehet,
vagy földműves?
Kincset keres?
Veszedelmes
betolakodó?

Ne félj tőle.
A föld őre.
Vakond lakás
nem ásatás.
és nem is rabló.

Van ám esze.
Lapát keze,
erős karma
a szerszáma,
így nem kell ásó.

Folyton járja,
kijavítja,
hol beszakad.
Gyűjt bogarat,
s ha akad, pondrót.

A kert átka
tudománya.
Elhal gyökér,
hová betér
a kis földjáró.

Borókaág,
tüskéje vág,
s a nagy sárfű
vakondűző,
mert orrfacsaró.

Róka és nyest
zsákmányra les.
A sok bucka
elárulja,
hogy épp merre jár.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Teknős Béla

Teknőc Béla
olyan béka,
nagy súlyt visel,
házat cipel,
csontos páncélt.

Bele bújik,
nem is látszik.
Ablak sincsen,
alszik csendben.
Tücsök zenél.

Kell a csonthéj,
sok a veszély.
Őrzik falak,
böjtöl sokat.
Csalja napfény.

Zsibbad lába,
fáj a háta.
Kikukucskál
a mocsárnál.
Nem kell fedél.

Előbújik,
vígan úszik.
Gyorsan halad,
parton akad
fű és levél.

Pocak telik.
Sütkérezik.
Ráér nagyon,
nem kell vagyon.
Házba nem fér.

Bír a gonddal,
ha nincs koplal.
Szép ez a nyár,
s ha lassan jár,
úgy tovább él.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Üzen a tavasz

Ma egy dallam szárnyra kap.
Csendül itt a: nyitni kék.
Miért bújik el a nap?
Csalogatnák cinegék.

Itt az idő! Ébresztő!
Nyitni, nyitni, nyitni még!
Kell az égre kékítő,
s a napfényes büszkeség.

Kikeletről szól ez a dal.
A szél súgja: jeget török.
Tavasz ír a zöld tollával,
azt üzeni: rögtön jövök.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Hód-vár

Duzzadt patak.
Árnyék halad.
Valamit vitt.
Ki lakik itt
a víz alatt.

Szürke bundás
a hód pajtás.
Vackot készít,
várat épít,
s hozzá hidat.

Sürgős munka,
nem csak móka.
Nyakán a tél,
így nem henyél,
gyűjt gallyakat.

Fűzfa irtás,
ág és hajtás.
Nyírfa kéreg
ízes étek,
finom falat.

Füttyög, jelez,
társat szerez.
Lesz családja,
s szép új gátja
oltalmat ad.

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

A páva

Félvad madár,
peckesen jár.
Kéklőn tarka,
s a farktolla
szép legyező.

Fején szemfolt,
s koronát hord.
Úri csoda
tollbóbita,
szembetűnő.

Tyúk alakú,
hosszabb nyakú.
Ritkán dalol,
s ha rikácsol
az ijesztő.

Éktelen zaj
Hangja ricsaj.
Esőt jelez,
s ébredéshez
nap köszöntő.

Barátságos
mutatványos.
Angyali toll,
s ahogy pózol,
lenyűgöző.

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

Tavaszfelelős

Felébreszti maciösztön.
Nyújtózkodik. Előjöjjön?
Jól járnak a koránkelők,
süt -e a nap , lesznek felhők?

Kidugja az orra hegyét.
Figyeli az erdő csendjét.
Gondolkodik, nagyot ásít.
Visszabújok ha nem csábít.

Makacs a tél, marad a fagy?
Mit jósoljak? Jön a tavasz?
Megnézem, hogy van -e árnyék.
Brumma-brumma, kicsit várj még.

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

Nyuszi a zsebemben.

Szeretek a réten járni,
annyi mindent lehet látni.
Szedni sok szép vadvirágot,
egy csokornyi vidámságot.

Nem messze egy patak csobog,
inni jönnek a szarvasok.
Büszke gólya a távolban,
békára les a nádasban.

Mennyi lepke! Tarkák, szépek.
Egy hőscincér. Rá ne lépjek.
Pókhálókban kövér pókok.
Ni, ott bújik el egy pocok.

Kering a magasban vércse.
Tán valamit lelt ebédre.
Odamegyek és figyelek.
Fűcsomóban nyuszi remeg.

Még csak egy kis nyuszigyerek,
nem is fut el. Talán beteg.
Reszket, ahogy közel megyek,
félve lapul. Megvédelek!

Prüszköl, ahogy felemelem,
végigkarmolja a kezem.
Meg van a baj! Fáj a lába,
ezért került itt csapdába.

Kicsi szíve csak úgy dobog,
simogatom, barátkozok.
Nem megy az ám ilyen könnyen!
Kapálózik, mert fél tőlem!

Mély a zsebem, beleteszem,
belesimul, bújik csöndben.
Gyere pajti hazaviszlek.
nem hagylak itt a vércsének.

El is repül, lehet mérges,
máshol keres eleséget.
Biztonságban a védencem,
kicsi nyuszi a zsebemben.

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné