Üzen a tavasz

Ma egy dallam szárnyra kap.
Csendül itt a: nyitni kék.
Miért bújik el a nap?
Csalogatnák cinegék.

Itt az idő! Ébresztő!
Nyitni, nyitni, nyitni még!
Kell az égre kékítő,
s a napfényes büszkeség.

Kikeletről szól ez a dal.
A szél súgja: jeget török.
Tavasz ír a zöld tollával,
azt üzeni: rögtön jövök.

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Tavaszfelelős

 :)

Felébreszti maciösztön.
Nyújtózkodik. Előjöjjön?
Jól járnak a koránkelők,
süt -e a nap , lesznek felhők?

Kidugja az orra hegyét.
Figyeli az erdő csendjét.
Gondolkodik, nagyot ásít.
Visszabújok ha nem csábít.

Makacs a tél, marad a fagy?
Mit jósoljak? Jön a tavasz?
Megnézem, hogy van -e árnyék.
Brumma-brumma, kicsit várj még.

/Kicsi Kincsem /
Zagyi G.Ilona

Galambetetés

Szelíd galamb tipeg-topog.
Gyerek hívja - Gyere-gyere.-
Édesgeti, csalogatja,
maggal teli két tenyere.
Közelebb lép. Elfogadja.
Szemezgeti óvatosan,
nézi magát kék szemekben,
ha megretten, tovarebben,
burukkol fent jóllakottan.

Ilona Zagyi Gáborné

Farsangi mulatság

 :)

Sok a tündér és a herceg.
Farkas, vadász együtt henceg.
Köszöntik a teliholdat,
elűznek ma bajt és rosszat.

Farsangi fánk friss és meleg,
eszik rémek, szörnyetegek.
Mesehősök táncot ropnak,
vastaps jár a bohócoknak.

Kacagnak és kezet fognak,
nincs itt helye bú-bánatnak.
Tombola és zsákbamacska
apró játék, falovacska.

Zene-bona, dínom-dánom,
jókedv pózol gólyalábon.
Minden gyerek elégedett,
telet űzni, csak így lehet.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
Ilona Zagyi Gáborné

Koca anyó

Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Veréb menedék

Bagoly mondja verébnek.
Jó leszel te ebédnek!
Menekül a kismadár,
megóvja a sziklavár.

Van egy titkos hasadék,
kis testének pont elég.
Mag is akad, maradék.
Dehogy lesz ő eleség.

Míg a bagoly keresgél,
türelmesen üldögél
a kövek közti résben,
a biztos menedékben.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Kis kosztosok

Nézd egy cinke!
Oly picinyke.
Röpül ágra,
dió várja,
s szalonnabőr.

Épp csipeget,
éhes lehet.
Aprók magok.
Hallom kopog,
a kicsi csőr.

Illeg-billeg,
kicsit cseveg,
társa akad,
jut is, marad,
nincs ellenőr.

Ilona Zagyi Gáborné

Mert a hóból sosem elég... :)

Talán ma sehol sem söprik a járdát?
Nézte a gyerek elázott ruháját.
Nyakig havas, csak a füle nem vizes,
ekkora nagy hó, hol és mikor esett?

Mosolyog a lurkó: Anya ezt nem érti,
minek esne hó, ha nem lehet csak nézni.
Jó sok kell belőle, hiszen ritkán látok,
végig kell hát járnom minden egyes árkot.

Kicsi Kincsem/ Ilona Zagyi Gáborné

Hóember készül

Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.

Három gombócóriásom
most egymásra igazgatom.
A pocakja büszkén dagad,
akad neki lábaskalap.

Karja lesz egy régi seprű,
a szén-szája csupa derű.
Kap egy vidám répa orrot,
kerek szénből kabátgombot

A nyakába sálat teszek,
anya nevet, hogy azt minek,
de én tudom van értelme,
mosolyog a nagy gombszeme.

Kicsi Kincsem

Ilona Zagyi Gáborné

Kedves Mikulásom hangos változat

A mikulás útja hangos változat

A mikulás rémálma hangos változat

A mikulás zsákja

Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság és mindjárt mikulás van.
Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.
A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.
Érkezik a sok ajándék, szét kell válogatni.
Névre szól itt minden darab, úgy kell zsákba rakni.
Szorgoskodik a manók között Tinka és Minka.
- Kakukk-kakukk, ebédidő! - Üt az órainga.
Üldögélnek egy sarokban, a kalács jólesik,
a vonat vesztegel, a műhely elcsöndesedik.
- Valamit nem nagyon értek. - suttog Minka halkan.
- Annyi sok itt az ajándék, de zsákból csak egy van.
Miért nem telik meg, hiszen napok óta rakjuk,
hová tűnik a sok játék, soha meg nem tudjuk?
Mellettük üldögélt a kedves arcú hóanyó,
mosolyogva hallgatja, mit beszél a két manó.
- Elmondom én kicsi manók, nincs különös titok.
Amit mi, itt beleteszünk, el is tűnik hipp-hopp.
A varázslat egyszerű, elviszi sok-sok zsákba,
a télapó segédeknek, szét a nagyvilágba.
- Erre bizony nem gondoltam, - csodálkozik Minka,
- de nagyszerű ez a varázs! - s megint üt az inga.
Újra indul a kis vonat, pöfögés, kattogás.
dalolnak a kis manók, vígan megy a pakolás.
Tudják, nem baj, hogy nem telik a mikulás zsákja,
mégis ott lesz az ajándék, annál, aki várja.

Ilona Zagyi Gáborné
Kicsi Kincsem

Kicsi Karácsony felelős

:) <3

Mennyit kell még aludni?
A kérdés tán ismerős...
izeg-mozog faggatózik,
ő a Karácsony felelős...

Sorban nyílnak ablakok
az adventi naptárban,
ragyognak a gyermekszemek
az édes várakozásban...

Így az esték vidámabbak,
mert holnap újabb nyílik,
röpíti az álma éjjel,
a Karácsony csillagáig...

Kicsi Kincsem

Ilona Zagyi Gáborné

A mikulás útja

Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Kedves Mikulásom

Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.

Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott,
űzik-hajtják kívánságok.

Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon -e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.

Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...

Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

A mikulás rémálma

Odakint, köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...

- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.

Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok... -

Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget...

- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban,
- hol járok én? Mi történt itt emberek?-

Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták.

Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető...

- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.

- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig, hólepte ezüstös szakállát..

- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogy morcos legyen és mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Ilona Zagyi Gáborné

Sün-vacok

Sürög-forog a süncsalád,
hűvösek már az éjszakák.
Kell egy fészek, tágas, meleg,
így vészelik át a telet.

Kell száraz fű és falevél,
vastag fal lesz és rá fedél.
Míg dolgoznak jól is laknak,
sünpocakba raktároznak.

Hasznos étket rejt az avar,
Talál, aki ügyes, kapar.
Giliszta és hernyó, kukac,
telik bendő nő a kupac.

Nem jelzi más csak egy halom,
elkészül a téli alom.
Mind befelé! Hamar, hamar,
jöhet tél és hózivatar.

Összebújnak? Nem szúr tüske?
Az ő titka, erre büszke.
Tábla lóg a deres falon.
Csak tavaszig ne zavarjon!

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné