Reggel a baromfiudvarban...

Büszkén harsan ébresztője,
ő a hajnal éber őre.
Tarka tollú, cifra kakas
a pitymallat üdvözlője.

Életre kel fészekalja
a kotlós kotyog, csipogás.
A csibéket ráncba szedi.
Csak szépen, sorban. Indulás!

Mocorog a tojó láda,
harsan reggeli kotkodács:
Gazdasszonykám gyorsan gyere,
mert még kihűl a friss tojás!

Furcsa pár is előtotyog,
az udvaron van egy tócsa,
míg fürödnek, tollászkodnak,
sápog, hápog a két kacsa.

Bari béget az akolban,
kéne neki friss füvecske,
a kánont énekeli hozzá
türelmetlen kicsi kecske.

Malacka az ólban röfög,
a moslékot lesi, várja,
türelmetlen, hangoskodik,
tálán elaludt gazdája.

Peckesen jár méltósággal,
felfújta magát a pulyka,
dehogy mérges, csak rémisztő
lógó orra, bibircsókja.

Szárny csapkodás, nagy a lárma,
gőgös libák gágogása.
Várja őket zöldellő rét,
a patakpart szabadsága.

Nyúlmama a ketrec mélyén,
már megérdemelten piheg,
a tucatnyi nyuszigyerek
elégedetten szendereg.

Eleven baromfiudvar
színes összevisszasága,
a napsugár is mosolyog,
a zajongó kavalkádra.

Zagyi Gáborné