2016. január 10., vasárnap

Csinka levelei 7. rész /Gyökér-falvi történetek ll

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
gyökér-lakban békén.

Sötét felhők torlódtak,
az eső is eleredt,
viharos szél szaggatta
a fákról a levelet.

Bodobács aggódott.
- Micsoda zivatar!
A galamb se jött meg.
 Remélem nincsen baj.

Recsegtek és ropogtak
törtek a száraz ágak,
ekkora nagy vihart,
talán még sosem láttak.

Jánoska még dolgozott,
pedig már bőrig ázott.
Rák apó fejét rázta.
- Hol az esőkabátod?

- Valakinek kölcsönadtam,
de már azt sem tudom kinek.
-Nem baj! - Legyintett Rák apó.
- Szabok egy másikat neked.

Megcsendült a harangvirág.
- Hűha! Csak megjött a posta!
Menjünk gyorsan Rák apóka,
mert Csinka levelét hozta.

Már mindenki ott üldögélt,
a galamb is ott pihegett.
- Rég volt már ilyen rossz idő
ennyi eső régen esett.

- A boríték is elázott.-
vizsgálgatta meg  Katica.
- de úgy látom szerencsére,
a papírnak nincsen baja.

Drága kedves barátaim,
üdvözletem küldöm nektek,
mindannyian hiányoztok,
küldök sok-sok szeretetet!

Még egy pár nap itthon leszek,
azután hív az iskola.
Tündér bűbájt tanulok majd,
 vár rám a varázstanoda.

Tudjátok, kicsit izgulok,
 de majd jó tanuló leszek.
Teljesülhet minden vágyam,
okos leszek, ha figyelek.

Van egy saját varázs vesszőm.
Készítették a mesterek.
Még amikor megszülettem
belevésték a nevemet.

Most még ugyan nem világít,
de mondják, hogy fontos dolog,
mert a fényét tőlem kapja,
ragyog, hogy, ha jól tanulok.

Erdő tündér is mesélte,
ebben rejlik tündér titka.
Aki megszerzi a tudást,
teljesül a kívánsága.

Lesz  egy bűbáj, ami tetszik,
mindig láthatlak titeket,
ott termek majd Gyökér-falván,
ha mondjátok a nevemet.

Este megyek anyáékkal
Csengő-bongó hangversenyre.
Mesélik, hogy csodálatos,
különleges ez a zene.

Ritka, mert csak egyszer csendül,
ha virágzik a boróka.
Táncol itt ma minden tündér,
mert bál lesz, boróka-móka.

Sietek, hogy el ne késsek.
Elköszönök barátaim!
Hamarosan újra írok,
folytatom a kalandjaim.

Kívánok sok szépet és jót!
Vidámságot és  napsütést.
Érezzétek, hogy most küldök,
minden barátnak ölelést!

Odakint elállt az eső,
a szél is elcsendesedett,
a galamb is továbbröppent.
Mindenki tovább sietett.

Ilona Zagyi Gáborné