Vöröshátú kicsi pocok,
reggelente mindig kocog.
Nagy a füle, hosszú farka,
veszedelmes, éles karma.
Fürgén mászik ágról, ágra.
Gyűjt és keres vacsorára
mindenféle magot, bogyót,
rovart, lárvát, s néhány gumót.
Hol is lakik? Vajon merre?
Odú? Fészek? Kuckó lenne?
Lessük csak meg hová bújik!
Ott egy üreg, mélyre nyúlik.
Ott tűnik el a kis pocok,
a föld alatt van a vacok.
Labirintus, nem is vacok,
ágas-bogas, s hogy kanyarog!
Bejárata nem is egy van,
kisurranhat nagy titokban.
Jól megél itt, biztonságban.
Alszik puha, moha ágyban.
Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné
