egy nagy csokorba kötöttem,
ezt adom ma anyácskámnak
az érzéseim színekben.
Fehéret, mert megszülettem,
édes tejjel megetetett,
fehér volt a takaróm is,
takargatott, melengetett.
Sárgákat a nappalokért,
mert akadt dolga rengeteg,
minden percét kihasználja
a magamfajta kisgyerek.
Kéket a sok éjszakáért,
mit ha kellett átvirrasztott,
ha beteg, vagy nyűgös voltam,
gyógyítgatott ápolgatott.
Rózsaszínt a szép mesékért,
mi felvitt a csillagokig,
a sok kedves szép szaváért
ébredéstől elalvásig.
Pirosat a szeretetért,
ami enyém és végtelen,
minden egyes ölelésért,
szívet rajzol a kis kezem.
