Csinka lV. levele: Az erdő tündér ajándéka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Jánoska a rend őre
a tó fölött repkedett,
talán éppen helyszínelt,
bár az eső csepegett.

A vízen egy méretes
furcsa doboz lebegett.
Gondolkozott Jánoska
- Vajon ez itt mi lehet? 

Megcsendült a harangvirág.
Megjött Csinka új levele!
Várhat itt még ez a doboz,
s röpült is a posta fele.

Katica kibontotta
a várva várt levelet.
Jánoska is betoppant.
-Pszt - intették a többiek.

Drága kedves barátaim!
Most egy kicsit megpihenek.
Csuda dolog történt velem,
elmesélem, figyeljetek.

Röpültem szinte egész nap,
szépséges tájakat láttam,
csodás sziklákat, falvakat,
itt-ott meg is álltam .

Élnek erre tündérek,
olyan erdei félék,
bájosak és aprócskák,
ám mindegyikük félénk.

A ruhájuk zöld színű,
a cipőcskéjük szintén.
Zöld pöttyös kendőcskében
ülnek a virág peremén.

A kuckójuk varázslatos
ágyacskájuk puha moha,
kedvesek és mosolygósak,
varázslatuk csupa csuda.

Itt minden kicsi manócska
erdőtündér hírszerzője,
mert mindegyik apróságnak
van egy pici csengőcskéje.

Egész nap az erdőt járják,
mindenre odafigyelnek.
Színe legyen a virágnak,
és a magok kikeljenek.

A gomba is szaporodjon,
legyen egy szép nagy kalapja,
s ahová a nap nem süt be,
piros legyen a szamóca.

Hogyan is találtam rájuk?
Őket bárki nem láthatja,
az egyik kicsi társukat
rabul ejtette egy csapda.

Ijesztő  egy növény volt
olyan nagy, szúrós féle,
véletlenül bent ragadt,
a virág belsejébe.

Én pont ott üldögéltem,
eszegettem a mézet,
amikor  meg hallottam 
a csöngető csöppséget.

A csengőjük azért van,
jelezni a tündérnek,
ha kell valamit tenni,
vagy, ha bajba kerülnek.

Sikerült szétfeszítenem,
a nehéz, szúrós szirmokat,
de éles volt a tüskéje 
jól megszúrta az arcomat.

Az erdőtündér hálás volt,
meggyógyította a sebet,
kívánjak valamit mondta,
s ő teljesíti, ha lehet.

Elmeséltem  történetem
és azt, hogy most hová tartok,
hogy haza szeretnék jutni,
hogy merre, adjon tanácsot.

Mosolyogva bólogatott.
Kaptam tőle varázsvesszőt,
ami az utat mutatja,
meg egy ici-pici csengőt.

Ha helyes az irány, fehér,
ha rossz piros lesz a fénye,
s ha segítségre szorulok
jön, repül a  csengetésre.

Most még náluk pihenek,
holnap tovább indulok.
Szerető ölelésem !!
Írok, amint tudok!

 Ilona Zagyi Gáborné

Vendégek

Jólesőn nyújtózik a reggel ébredőn,
az ablakhoz csal csábító színekkel.
Mosolyt csal arcomra az őszi varázs,
a csillanó nap fénye megtelik élettel.

Reccsenő hangok az öreg diófán,
surranó bolyhos, vörös foltok ,
az ágak hegyén maradt diót gyűjtik,
szorgalmasan, édes kicsi mókusok...

Lenyűgöz a látvány, csak ámulok,
visszatartott lélegzettel állok.
Figyelem a vékony, leheletnyi ágon
egyensúlyozó, fürge társaságot.

Eszembe jut a fényképezőgép,
nyúlok is érte, abban a pillanatban,
de az akku vészesen villog, lemerült.
Régen volt már használatban...

Észrevettek..., nem mozdulnak,
én őket..., ők engem néznek.
Csak a farkuk egyensúlyoz
miközben, kíváncsin fürkésznek.

Végül a kutyus riasztotta meg
a már így is riadt társaságot,
hangos ricsajjal jelezte,
ő velük nem köt barátságot...

Mintha ott sem lettek volna,
egy szempillantás alatt eltűntek.
Nem maradt egyéb se utánuk, csak
a ringó ág, s rezzenő falevelek...

Kicsi Kincsem
Icus Zagyi Gáborné

Kicsi karácsonyfelelős :)

 smile hangulatjel heart hangulatjel

Mennyit kell még aludni?
A kérdés tán ismerős...
izeg-mozog faggatózik,
ő a Karácsony felelős...

Sorban nyílnak ablakok
az adventi naptárban,
ragyognak a gyermekszemek
az édes várakozásban...

Így az esték vidámabbak,
mert holnap újabb nyílik,
röpíti az álma éjjel,
a Karácsony csillagáig...

Kicsi Kincsem

Icus Zagyi Gáborné

Rekedt művész

Rikácsol a szajkó
figyelemre vágyik,
csalfa komédiás,
nem messze tanyázik.

Benéz reggelente,
röppen árgól-ágra,
mintha panaszkodna:
Nem volt vacsorája.

Csacsog önfeledten,
hozzá illeg-billeg,
hosszú előadás,
már-már be is reked.

Elmeséli nekem
milyen sok a dolga,
mennyi kudarc éri,
talán azt sorolja.

Véget ér a műsor,
rebben másik fára,
furcsa krónikáit
világgá kiáltja.

Zagyi Gáborné

Zöldikék

Valamit rejt a borostyán,
surrognak, mozognak levelek,
majd életre kelt a diófám,
rajta sárgásszürke,zöld színek.

Zajongó madárkák serege,
tyü, tyü,tyü,tyű, pereg a csőrük,
szinte minden ágon Zöldike,
nem félnek, itt nincs ellenségük.

Vajon merre, hová tartanak?
Ráérősen néznek szét nálam,
mint akik helyet választanak,
hol teleljenek biztonságban.

Tollászkodnak a napsütésben,
enyhén fúj a novemberi szél,
olyan, mint egy kedves mesében,
hol a vándor, végül hazaér.

Kicsi Kincsem
Icus Zagyi Gáborné

Csinka levelei: A mókus zsákja

Túl az üveghegyen

varázserdő mélyén,

aprónép éldegélt,

nyugalomban, békén.

Okos dolgot talált ki

Hómanó és Manócska.

Lekvárt kellene főzni,

olyan sok a szamóca.

Kosárkába gyűjtötték,

alaposan megmosták.

Egy jókora fazékba,

a tűzhelyre felrakták.

Őrizték, le ne égjen,

amíg lassan rotyogott.

Hómanó kavargatta, 

Manócska kóstolgatott.

Csengett-bongott a harang:

Megjött Csinka levele!

- Gyorsan menjünk Manócska,

hol a fazék fedele?

Levették a tűzhelyről,

hogy oda ne kozmáljon.

- Vajon most mit írt Csinka

olyan nagy az izgalom.

Már csak ők hiányoztak,

összeültek a barátok.

Katica épp felbontotta

az ismerős borítékot.

- Drága barátaim!

Pihenőhöz értem,

hogy mi minden történt,

azt most elmesélem.

Nagy utat tettem meg

órákig repültem,

de le kellett szállnom,

viharba kerültem.

Elnehezült szárnyam  

teljesen eláztam.

Az eső úgy szakadt,

szinte alig láttam.

Találtam egy odút,

egy nagy fa törzsében.

Üres volt a kuckó,

ici-picit féltem.

Takaros volt és rendes,

látszott, hogy itt laknak.

Lepihentem egy kicsit,

míg szárnyaim száradtak.

Jólesett a meleg is

így elnyomott az álom,

egy mókus költögetett,

simogatta az arcom.

Mókust még nem láttam,

kicsit megijedtem.

Azt mondta ne féljek,

jó helyem van itt bent.

Majd kedvesen betakart,

mogyorót is tört nekem,

amíg én elmeséltem

az egész történetem.

Panaszkodott nekem,

kiszakadt a zsákja,

ahogy gyűjtögetett

felakadt egy ágba.

Kihullott az egész,

hiába dolgozott.

- Nincsen másik háló.-

búsult, szomorkodott.

Eszembe jutott a tű

a szülinapi cérna,

így lett hasznos igazán

Pók apó ajándéka.

Megvarrtam a zsákját,

örült neki nagyon.

Lesz mibe gyűjteni

télire a vagyont.

Nagyon boldog volt,

kedvesen hálálkodott.

Kaptam érte mogyorót,

meg egy szem fenyőmagot.

Most még alszom kicsit,

reggel tovább megyek.

Üdvözlet barátaim!

Küldöm szeretetemet!!

Szétszéledt a társaság,

ki erre, ki arra,

folytatta a lekvárfőzést

Hómanó és kis Manócska.

Ilona Zagyi Gáborné

Csinka levelei. 2. rész :A méhek.

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.

Posta galamb szállt az égen,
Katica mint mindig, várta.
Ma reggel is korán kelt fel
a falu serény postása.

Nem sok levél érkezett ma,
mégis felcsillant a szeme.
Lám egy ismerős boríték,
benne Csinka üzenete!

Félreverte a harangot,
cseng gyökérfalván riadó.
Bim-bam!! Most végre kiderült
a harangvirág mire jó.

Futva jött itt minden lakó,
hogy tán kigyulladt  a posta.
- Nincs  baj - nevetett Katica
a levelet lobogtatva.

Körbeülte a társaság,
Katica int. - Hozzáfogok.-
még a nap is bekukucskált,
- Hamar, mert kíváncsi vagyok.

- Drága, kedves barátaim
írok, amíg megpihenek,
elmesélem, hogy mi történt,
szép napom volt, fergeteges.

Jó sokat repültem már,
erősek a szárnyaim,
olyan sok szépet láttam,
gyökérfalva határain.

Hamar elzsibbadt a kezem,
le is esett a kosaram.
Már azt hittem minden oda,
még sírtam is bánatomban.

Méhecskék jöttek, kedvesek.
Mircsi és Matyus. Ők ikrek.
Megtalálták a kosaram,
minden holmit összeszedtek.

Voltam náluk a méhkasban.
Hű, hogy ott milyen sok a méh!
Virágport is gyűjtögettem,
tudjátok abból lesz a méz.

Van nekik egy királynőjük,
még ajándékot is adott.
Egy csuprocska finom mézzel,
köszönte a szolgálatot.

Vigyázok rá, haza viszem
kosárkámba beletettem.
Egy övet is adtak hozzá
a magasból le ne ejtsem.

Ami történt. Tanulságos. 
Minni most már megágyazott,
elköszönök barátaim,
álmos is, fáradt is vagyok.

Holnap reggel tovább megyek,
de majd újra jelentkezem.
Sok ölelés üdvözlettel!
Küldöm hozzá szeretetem!!

Ilona Zagyi Gáborné

Gyökér-falvi történetek Csinka levelei l. rész : A búcsú

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.

Teltek múltak az évek,
váltakoztak évszakok.
Megnőtt Csinka a tündér,
ma épp születésnapos.

Fülébe súgja a szél,
a nap neki mosolyog.
Barátai ölelik,
Boldog születésnapot!

Különleges ez a nap,
messzi útra indul ma.
Hiányoznak szülei,
rég nem látott otthona.

Csinka kicsit szomorú
megható a kedvesség.
Szívhez szóló a jó szó,
a sok  kapott ajándék.

Ciripke új sálat kötött,
Bodobács kosárkát hozott.
Rák apó esőkabátot,
Jánoska kis lámpát adott.

Lenke fésűt, hozzá tükröt.
Pók apó tűt és fonalat.
Katica pár levélpapírt,
hozzá borítékot, tollat.

Pille egy hímzett zsebkendőt,
- Erről majd  eszedbe jutok,
 ha lesz időd ugye írsz majd,
mert aggódunk, ugye tudod! 

Hómanó ki sokat látott,
elmondott sok jó tanácsot.
Bölcsességet, tanulságot,
nevelnek az okosságok.

Még egy jó nagy sóhajtás,
egy pár  nem szégyellt könnycsepp,
tudják lesz viszontlátás,
de így a búcsú könnyebb.

És eljött a pillanat,
magasba röppent Csinka,
előtte a rengeteg
varázslatos titka.

Nem félt már a hosszú úttól,
hiszen erős már a szárnya.
-  Mindent köszönök barátaim!!
Majd jövök! Viszontlátásra!!

Ilona Zagyi Gáborné

Őszi mese

Ősz apóka ősz anyónak
egy szövőszéket készített.
- Mire felébred Tél szomszéd,
lesz takarónk, jó meleg.

Az őszi szél sodort hozzá
száraz kóróból eleget,
van ökörnyál, harmatcseppek,
tarka levélből, rengeteg.

Halmokban áll már a munka,
így ősz anyóka szőni kezd.
Pörög kezében a modla.
készülnek színes szőttesek.

Kisujjában tudomány van,
a csíkritmus az ősi titka.
Büszke is rá a két öreg,
gyarapszik az őszi minta.

Ajándék itt minden darab,
jut belőle minden zugba,
békésen álmodik a föld,
a jussa egy tarka dunyha.

Kicsi Kincsem meséi
Zagyi Gáborné

A mikulás útja

Jelenléte múló varázs,
létezése nagy utazás.
Gyermekálom, titoktartás,
édes-kedves csodálkozás...

Csillag mutat útvonalat,
gyermek kacag merre halad.
Integet sok égi lámpás,
mindig jó a viszontlátás.

Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

Kedves Mikulásom

Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.

Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott,
űzik-hajtják kívánságok.

Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon -e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.

Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...

Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

A Mikulás rémálma

Hasára sütött az Északi Sarkcsillag.
Riadtan nyitotta szemét. Elkésett?
Ablakán sürgetőn néztek be a hópihék,
talán nincs baj, szerencsére felébredt...

Sebesen felöltözött, ahogyan illik,
kedvenc sapkáját fejére igazgatta,
kunkorodó ősz tincseit elrendezte,
lábára kényelmes mérföldlépő csizma...

Odakint, köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...

- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.

Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok... -

Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget...

- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban,
- hol járok én? Mi történt itt emberek?-

Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták.

Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető...

- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.

- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig, hólepte ezüstös szakállát..

- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné