Virágomat

Öntözgettem, nevelgettem,
mint édesanyám engemet,
féltő gonddal védelmeztem,
mint jó anya a gyermeket.

Simogattam dúdolgatva,
ANYÁK napján neked adom,
hogy SZERETLEK elsuttogja,
szíved érzi kedves dalom.

Beszédes virágok

Szedtem sok-sok szép virágot,
egy nagy csokorba kötöttem,
ezt adom ma anyácskámnak
az érzéseim színekben.

Fehéret, mert megszülettem,
édes tejjel megetetett,
fehér volt a takaróm is,
takargatott, melengetett.

Sárgákat a nappalokért,
mert akadt dolga rengeteg,
minden percét kihasználja
a magamfajta kisgyerek.

Kéket a sok éjszakáért,
mit ha kellett átvirrasztott,
ha beteg, vagy nyűgös voltam,
gyógyítgatott ápolgatott.

Rózsaszínt a szép mesékért,
mi felvitt a csillagokig,
a sok kedves szép szaváért
ébredéstől elalvásig.

Pirosat a szeretetért,
ami enyém és végtelen,
minden egyes ölelésért,
szívet rajzol a kis kezem.

Kacsa család

Nádas alján szép, nagy fészek,
benne tizenhárom tojás.
Kacsamama melengeti.
Huszonnyolc nap várakozás.

Megreped a tojás héja,
s tizenhárom puha-pihés
bújik elő szépen, sorban.
Kezdődhet a lépegetés.

Vajon hová tityeg-totyog
tizenhárom Kicsi kacsa?
Kacsasorban egymás után.
Hívja őket anyjuk szava.

Csusszannak is be a tóba,
úszik mind a tizenhárom.
Kacsa mama hápog büszkén:
ők itt, az én nagy családom.

Zagyi G.Ilona

Vendégváró

Édesanyám, felébredtem,
tavaszízű a pitymallat,
mintha madárdal csalogatná
a napkeltét az ég alatt.

Édesanyám, szép napunk lesz,
bár a szél felhőket kerget,
mégis, mintha azt suttogná:
- Ma mindent életre keltek...

Édesanyám, készülődöm,
az ajtóm fölött aranyág,
ablakomban reám kacsint
a játszadozó napsugár.

Édesanyám, megetetek,
a tojást is összeszedem,
friss vizet is viszek nekik,
az udvart is összeseprem.

Édesanyám, ragyog a ház,
oly tiszta, mint a patyolat,
fölvettem a legszebb ruhám,
még megfésülöm hajamat.

Édesanyám, megterítek,
most ünnepi az alkalom,
hímes tojás, édes kalács,
díszítettem is gazdagon.

Édesanyám, kopognak már,
nyitok ajtót a vendégnek,
verendánkon sorakoznak
a víg kedélyű legények.

Édesanyám, jöjjön kend is,
magának kell választ adni,
tudja, éppen azt kérdezik,
hogy: - Szabad-e locsolkodni?

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Húsvéti mosoly...

Lustán bámészkodott a telihold,
furcsa dolog, amit észrevett:
Tojást őriz fészkében a nyúl,
talán valami tévedés lehet...

Micsoda madárfüttyös ébredés...
Kíváncsin kacsint felkelő napfény,
mi visszacsillant harmatcseppeken,
édes, tavaszillatot hordott a szél.

Lappangó titok a levegőben,
a kakas már elkukorékolta.
A gazdasszony ma is korán kelt,
bari bégetett az akolba`.

A tyúkot kiscsibék kísérték,
hívta őket hangosan kotyogva,
a békés, kapirgáló társaságot,
pajkos szellő végig cirógatta.

A kút káváján gerlepár pihent,
a sürgő mozgolódást figyelve,
ma bizony nem kell a vízre várni,
valaki a vödröket telemerte.

Ünnepi terítő az asztalon,
a vázában frissen szedett barka,
szorgalmas kezek gyűjtögették,
rendezték e díszes csokorba.

Hívogató, csábító teríték,
rajta illatos kalács és sonka,
mellette a kancsóban vöröslő,
garatingerlő, jóféle borocska.

Takaros, fonott kosárkában
kézzel festett, hímes tojások,
szívből, vendégeknek készültek,
ajándéknak szánták a jányok.

A lócán üldögélt a két cserfes,
egyik még a másik haját fonta,
miközben jókedvűn nevetgélt a
két virágszál, Juliska, Mariska.

Lopakodó árnyak közeledtek,
óvatos lépések a kert alatt,
riadtan röppentek el a gerlék,
nyomukban csak egy-két pihe maradt.

A víz loccsan... sikolt a jány,
riadtan pördül a rokolya,
kalap mellett díszes szalag,
széles a legények mosolya.

Húsvéti babonás

Összeadták egy batyuba,
csupa színes, fényes darab,
hozzá vidám, tarka kalap. 
Szalmatestet rejt a ruha.

Gúnya alatt ott a rontás,
bajforrása minden rossznak.
Messze viszik és dalolnak:
kisze, kisze, kiszehajtás.

Kacagva fut a sok fruska.
Lesz is jussa, aki adott,
aki irigy átkot kapott.
Tépik sorba, ez a sorsa.

Parton hever minden dísze.
Kisze-bábú széjjelszakadt,
"banya"csomót visz a patak.
Mit jósol a sodró vize?

Talán bizony férjhez menne,
boldog lesz -e, egészséges?
Lesz szerelem, szenvedélyes?
A kínt, örvény húzza, vigye.

Hol nincsen víz, tűzre kerül,
s amíg hevül, elég a baj,
dal és kacaj, nagy a zsivaj.
A füst elszáll, az ég derül.

Fűzfaágra színes szalag,
néhány kifújt, hímes tojás.
Villő kincse. Mosoly-varázs.
Titka van a szóvirágnak.

Barkaágak egy csokorban.
Mágikus a bolyhos virág?
Körülvesz az ősi világ.
Gyógyul, éled, mert tavasz van...

Gólya

Romos ház a falu szélén.
Otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.

Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.

Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.

Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik, mászik sok jó falat.

Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.

Zagyi G.Ilona

A mormoták tavasza

A föld alatt bélelt vacok.
Mélyen alszik, de mocorog,
szuszog, piheg nyolc mormota.
Forgolódnak ide-oda.

Ébresztő! Már kint süt a nap!
Itt az idő, itt a tavasz!
Zöldül a fű, zsendül hajtás.
Éhes lehetsz bundás pajtás.

Ébredeznek, nyújtózkodnak,
ficeregnek, mocorognak.
Mi ez a hang? Zörög, morog.
Üres gyomruk, ami korog.

Hamar, hamar! Mind izgatott.
Érezni a jó illatot.
Kinyitni a téli lakot.
Elbontják a kijáratot.

Tavaszi fény csillog-villog,
zöld pázsit és virágszirmok,
feslő rügyek, friss levelek.
Hűsítőül harmatcseppek.

Mind a nyolcan mohón esznek,
jóllakottan hemperegnek.
Dörgölőznek, sugdolóznak,
figyelnek és hallgatóznak.

Sok a veszély, vigyázni kell!
Eledel lesz, ha nem figyel.
Sas és hiúz, Uhu, medve,
vadászik rá. Préda lenne.

Fel-felállnak, leskelődnek,
mert ők a fütty felelősek.
A füttyszavát hallja Zerge
elinal az intő jelre.

Így a bajban, barátra lel.
Viszont riaszt. El innen, el!
Elbújik a nyolc mormota,
Találd ki, hogy merre, hova.

Zagyi G.Ilona

Ha akarom

Neked játszom szeretetből.

Benne van a színes álmom.

Varázslat lesz minden cseppből.

Elröpítem. Messze szálljon.

Szálló gömbök, buborékok,

akad néhány öt és hatszög.

Szétpukkanó ajándékok,

földre hulló, múló gyöngyök.

Furulyám lesz, ha akarom.

Vidámságom hang-jegyeit

illesztgetem összerakom,

előcsalom ütemeit.

Mesél dalom csillagképet,

simogató napsugarat.

Aranyhalat. Csupa szépet,

tarka rétet, madarakat.

Zagyi G.Ilona

Üzen a tavasz

Ma egy dallam szárnyra kap.
Csendül itt a: nyitni kék.
Miért bújik el a nap?
Csalogatnák cinegék.

Itt az idő! Ébresztő!
Nyitni, nyitni, nyitni még!
Kell az égre kékítő,
s a napfényes büszkeség.

Kikeletről szól ez a dal.
A szél súgja: jeget török.
Tavasz ír a zöld tollával,
azt üzeni: rögtön jövök.

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Tavaszfelelős

 :)

Felébreszti maciösztön.
Nyújtózkodik. Előjöjjön?
Jól járnak a koránkelők,
süt -e a nap , lesznek felhők?

Kidugja az orra hegyét.
Figyeli az erdő csendjét.
Gondolkodik, nagyot ásít.
Visszabújok ha nem csábít.

Makacs a tél, marad a fagy?
Mit jósoljak? Jön a tavasz?
Megnézem, hogy van -e árnyék.
Brumma-brumma, kicsit várj még.

/Kicsi Kincsem /
Zagyi G.Ilona

Galambetetés

Szelíd galamb tipeg-topog.
Gyerek hívja - Gyere-gyere.-
Édesgeti, csalogatja,
maggal teli két tenyere.
Közelebb lép. Elfogadja.
Szemezgeti óvatosan,
nézi magát kék szemekben,
ha megretten, tovarebben,
burukkol fent jóllakottan.

Ilona Zagyi Gáborné

Farsangi mulatság

 :)

Sok a tündér és a herceg.
Farkas, vadász együtt henceg.
Köszöntik a teliholdat,
elűznek ma bajt és rosszat.

Farsangi fánk friss és meleg,
eszik rémek, szörnyetegek.
Mesehősök táncot ropnak,
vastaps jár a bohócoknak.

Kacagnak és kezet fognak,
nincs itt helye bú-bánatnak.
Tombola és zsákbamacska
apró játék, falovacska.

Zene-bona, dínom-dánom,
jókedv pózol gólyalábon.
Minden gyerek elégedett,
telet űzni, csak így lehet.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
Ilona Zagyi Gáborné

Koca anyó

Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Veréb menedék

Bagoly mondja verébnek.
Jó leszel te ebédnek!
Menekül a kismadár,
megóvja a sziklavár.

Van egy titkos hasadék,
kis testének pont elég.
Mag is akad, maradék.
Dehogy lesz ő eleség.

Míg a bagoly keresgél,
türelmesen üldögél
a kövek közti résben,
a biztos menedékben.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Kis kosztosok

Nézd egy cinke!
Oly picinyke.
Röpül ágra,
dió várja,
s szalonnabőr.

Épp csipeget,
éhes lehet.
Aprók magok.
Hallom kopog,
a kicsi csőr.

Illeg-billeg,
kicsit cseveg,
társa akad,
jut is, marad,
nincs ellenőr.

Ilona Zagyi Gáborné

Mert a hóból sosem elég... :)

Talán ma sehol sem söprik a járdát?
Nézte a gyerek elázott ruháját.
Nyakig havas, csak a füle nem vizes,
ekkora nagy hó, hol és mikor esett?

Mosolyog a lurkó: Anya ezt nem érti,
minek esne hó, ha nem lehet csak nézni.
Jó sok kell belőle, hiszen ritkán látok,
végig kell hát járnom minden egyes árkot.

Kicsi Kincsem/ Ilona Zagyi Gáborné

Hóember készül

Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.

Három gombócóriásom
most egymásra igazgatom.
A pocakja büszkén dagad,
akad neki lábaskalap.

Karja lesz egy régi seprű,
a szén-szája csupa derű.
Kap egy vidám répa orrot,
kerek szénből kabátgombot

A nyakába sálat teszek,
anya nevet, hogy azt minek,
de én tudom van értelme,
mosolyog a nagy gombszeme.

Kicsi Kincsem

Ilona Zagyi Gáborné

Kedves Mikulásom hangos változat

A mikulás útja hangos változat