Diókaland

Ébredt Misi Mókus
furcsa korgó hangra,
nem ijedt meg tőle,
ez csak a pocakja.

Nem rest, aki éhes,
ugrált ágról-ágra,
hamar rá is talált
a vén diófára.

Mennyi finom dió,
ami mind őt várja,
sajnálta ilyenkor,
nincsen övtáskája.

Hamarabb megtelne
otthon éléskamra,
ami a földre hull,
azt ugyan bánhatja.

Igyekeznie kell,
nincs idő henyélni,
ilyenkor kell tenni,
nem télen remélni.

Mérges itt a kutyus,
kicsit megtréfálta,
ledobott egy diót
pont a kobakjára.

Megtömte pocakját,
más így jóllakottan,
merészen gyűjtöget
az embernek sok van.

Amennyit csak tudott
hóna alá tömött,
majd intett az ebnek:
- Holnap újra jövök!

Zagyi Gáborné