Gyökér-falvi történetek: lV. rész Hómanó Mikulása

Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Nagy bánata van idén
szegény Hómanónak,
egy szál hó sem esett
a földre takarónak.

Csak az eső szemereg
minden nyirkos ködös
az ablaka csupa pára,
s egyfolytában köhög.

Száraz hidegre vágyik
roppanó friss hóra,
lassan itt a Karácsony is
tán megjön végszóra.

Mindennap előbújik
kémlelni az eget,
szomorúan visszaballag,
hogy még alszik egyet.

Álmodott a havas tájról,
hóembert is épített
a jó öreg mikulásról,
ki a hóesésben lépkedett.

Eközben a télapóka
áthajtott a táj fölött,
érezte a kívánságot
segít neki, úgy döntött.

Megrázta a hószakállát
a sok hópihe röpködött,
belepte a szürke tájat
mi hófehérbe öltözött.

Mosolyogva tovalibbent
szarvas szánján jó apó,
fog örülni Hómanócska
az ajándéka csudajó.

Reggel, ahogy szeme nyílik
nagyot nézett Hómanó,
az ablaka jégvirágos
és minden csupa-csupa hó!

Kacag és hempereg
már a füle is havas,
dehogy bánja a hideget
olyan régen látott havat!

Tudja ő, hogy nem véletlen!
Mert bizony ma van Mikulás!
A csizmája is tele hóval,
ajándéknál így szokás.

Köszönöm jó Télapóka!
Hálás szívvel integet.
Siet mert most sok a dolga,
Viszont látásra gyerekek!!