Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Hómanócska várta már
szerette a karácsonyt
az ünnep lehelete,
melegséget varázsolt.
Kopogtak az ajtón
vendége érkezett,
Csinka volt a tündér,
ám nagyon sietett.
Baj van hómanócska,
de nem is akármilyen
a karácsonyi csillag
itt a földön hever!!
Kiszaladt a manó.
A csillag a hóban!
Sisteregve izzott
már épp kialvóban.
Nehéz volt a csillag,
de gyorsan fölemelte,
bevitte a gyökér-lakba,
hogy megmelengesse.
Föléledt a csillag
hangosan szipogott
- Vissza kell jutnom,
mert bizony kikapok.-
Hómanócska hőálló
tarisznyába tette
és elindult hősiesen
az erdő rengetegbe.
Talált egy nagy fenyőt
nem is olyan messze
mászott egész nap,
hogy a tetejébe tegye!
Onnan a kis csillag
felröppent az égre,
megmenekült a Karácsony,
nincsen már veszélybe.
Elfáradt a Hómanó
alig, hogy pihegett,
nem csoda szegényke,
mert nagyon sietett.
Akkor döbbent rá
neki nincsen fája
az idén nem díszített,
idő nem volt rája.
Milyen a Karácsony
Karácsonyfa nélkül,
szomorúan üldögélt,
míg az ablak rezdült.
A karácsony csillaga
nézett be hozzája,
egy szépséges fenyőt,
varázsolt a szobába.
Drága Hómanócska,
hoztam hálás szívvel,
Békés, Boldog Karácsonyt!
Sok sok szeretettel!
Zagyi Gáborné
Illusztláció: Molnár Renáta
