Reggeli nyugalom
mindenki elrohant,
még kicsit bűvölöm
az égve hagyott villanyt.
Körbejárok mindent,
ülök itt is, ott is,
találtam a szék alatt
fél pár csíkos zoknit.
Minden követ ismerek,
ajtót és ablakot,
kár, hogy ki nem mehetek,
mondják, kicsi vagyok.
Üvegen át nézem,
a felhőket számolom,
lassan megy az idő
rám tör az unalom.
Belibben a képbe,
nyávogó borzalom.
Tűnés innen szőrmók!
Jól meg is ugatom.
Na még csak az kéne!
Buta macska uralom.
Bárcsak látná valaki,
most járna a jutalom.
Most már alszom egyet,
mert ma korán keltem,
míg nem jön a gazdi
kicsit visszafekszem...
Zagyi Gáborné
Alkony
